Betöltés...
Hálásnak lenni a veszteségeinkért – ha olvasóként pontosan érti, miről van szó, akkor valószínűleg ön is megtapasztalt már néhány csapást, sőt tragédiát. A többieknek reménykeltő lehet, ha tudják: a különféle veszteségekért érzett gyász olyan erő, amely változásra késztet.
A járvány pozitív hozadéka, hogy közelebb került mindenkihez a halál, és ez rákényszeríti az embereket, hogy beszéljenek erről a tabutémáról – említette a HVG Extra Pszichológia Szalon legutóbbi vendége, Singer Magdolna gyásztanácsadó. Az est során az új könyvvel jelentkező szerző egyebek mellett beszélt a halálszorongás hátteréről, hogy mit lehet kezdeni a bűntudattal, és arról is, hogy mi köze a gyásznak a munkahelyváltáshoz.
Mit kezdjünk a gyásszal egy olyan társadalomban, amelyben a halál tabu?
Azt már tudjuk, hogy a járvány okozta veszteségekre gyásszal reagálunk, de vajon magára a gyászra hogyan hat a pandémia? És mi segít nekünk, ha megtörtént a tragédia, és gyászolunk? Singer Magdolna gyásztanácsadó kétrészes cikksorozatában ezt járja körül.
Azt már tudjuk, hogy a járvány okozta veszteségekre gyásszal reagálunk, de vajon magára a gyászra hogyan hat a pandémia? És mi segít nekünk, ha megtörtént a tragédia, és gyászolunk? Singer Magdolna gyásztanácsadó kétrészes cikksorozatában ezt járja körül.
A gyász feldolgozása után az eltávozott szeretteinkkel szimbolikus kapcsolatba kerülünk, ami nem csupán emlékezést jelent, hanem eleven kapcsolódást. Ez független attól, hiszünk-e a lélek túlélésében, avagy sem. Hogy ez a kapcsolódás létrejön-e, és ha igen, milyen minőségben, azt sok minden befolyásolhatja.
Sokan talán nem is gondolnák, de akik átélték, tudják: ha felmondanak nekünk a munkahelyünkön, ugyanúgy gyászfolyamaton kell végigmennünk, mintha kapcsolati veszteség ért volna bennünket. Így válunk alkalmassá arra, hogy optimistán új munkahelyet keressünk, és ott újjászületve kiteljesítsük önmagunkat.
Technika- és médiavezérelt mai világunkban általánosnak tekinthető, hogy a fizikai valóságon kívül digitális életben is létezünk. De vajon hogyan lépünk be a digitális életbe, és hogyan távozunk belőle? Meddig tart ez az életünk?
A haldokló kapcsolatoknak van egy végső pontjuk, amikortól kimondhatjuk, hogy tényleg vége. Hozzászokni a gondolathoz hosszabb folyamat. Az új helyzethez alkalmazkodás nélkülözhetetlen az egészséges pszichéhez és a következő kapcsolathoz.
Sokszor lebecsüljük a külső segítség jelentőségét krízishelyzetben, azt hisszük, magunknak kell megbirkóznunk mindennel. Pedig életbevágó az a támogatás, amit az ember másoktól kaphat. Ezt élte meg Nyáry Krisztián író is, akinek 2014-ben, több hónapos betegeskedés után, 42 évesen halt meg a felesége.
Miként tudjuk támogatni azokat a rokonokat, barátokat, akiket elhagyott a párjuk vagy elhunyt a társuk? Talán nem is sejtjük, de a bátorság és a megértés megvan bennünk.
A természetes gyászfolyamatnak meghatározott szakaszai vannak, melyeket régóta ismer a tudomány.
Csaknem 30 anya és apa mesélte el Singer Magdolna gyászterapeutának gyászát és az újrakezdést: vetélés, abortusz vagy szülés közbeni halál miatt veszítették el gyermeküket. Az Asszonyok álmában síró babák című könyv a napokban jelent meg, ebből választottunk egy történetet.
Szerettünket elveszíteni az emberi élet talán legnehezebb tapasztalata – idézzük fel minden évben a halottak napja felé közeledve. Kevés élmény van, amely az ember lélektani működésében ennyiféle szinten okoz változásokat. A gyász szakaszain végigjutva viszont meglepődve megállapíthatjuk, hogy a számunkra kedves személy halálából sok mindent megtanultunk.
Közel 30 anya és apa mesélte el Singer Magdolna gyászterapeutának gyászát és az újrakezdést: vetélés, abortusz vagy szülés közbeni halál miatt veszítették el gyermeküket. Az Asszonyok álmában síró babák című könyv a napokban jelenik meg, ebből választottunk egy történetet.
A gyász szubjektív. Ha tehát terápiás segítséget szeretnénk, érdemes áttekinteni a kínálatot, és kiválasztani a számunkra leginkább működő módszert. A nem klasszikus terápiáknak is számos formája elérhető ma Magyarországon.
A „tafofil” a temetők megszállottja, e hajlam (vagy betegség?) fokozottan jellemző a töltőtoll-koptatókra: Hrabal és a prágai zsidó temető, Áprily Lajos és a kolozsvári Házsongárdi temető – a sort sokáig lehetne folytatni, ám ez a körutazás csupán apró ízelítőt nyújt az írók sírkert-mániájából. Cserna-Szabó András író írása a HVG Extra Pszichológiának.
A baba korai halála óriási fájdalom a szülőknek. A gyászt megnehezítheti, hogy a terhesség alatt elhunyt magzatok esetében sokszor eltitkolt életekről van szó, így a szülők akár teljesen magukra maradhatnak fájdalmukban. A tragédia hátterében ráadásul olykor feldolgozatlan érzelmek is hathatnak. Hogyan engedjük el az elveszített magzatokat?
Engedd el a problémákat, engedd el az exedet, engedd el a fájdalmakat! – mondják manapság, a divatszó könnyed stratégiának tűnik. Az elengedés nehéz folyamat, melynek során rájövünk, mennyire ragaszkodunk szerepeinkhez, álarcainkhoz. Ám amit elveszítettünk, azt meg is nyerjük – ezért a hatása felbecsülhetetlen. A bátor újévi kezdethez összegyűjtöttünk tíz leckét az elengedésről.
Minden változás veszteséggel jár, minden búcsúval elveszítünk valakit, de ha nem gyászolunk, ha nem siratjuk meg azt, aminek örökre vége, aligha tudunk újra szeretni, újra élni. Feldmár András és Büky Dorottya tévelygőknek írott párbeszéde ezúttal a veszteségekről és az újrakezdésről szól.
