Betöltés...

David Beckham kényszerei mögött ott van egy gyakran félreértett betegség

David Beckham egyszer arról beszélt, hogy bizonyos tárgyaknak nála pontos rendben kell állniuk. Erre könnyű mosolyogva legyinteni: mindenkinek vannak furcsa szokásai, apró ellenőrzései, saját szabályai. Csakhogy van egy pont, ahol a rend, az ismétlés vagy a megnyugtatás keresése már nem játékos rigolya, hanem szorongással járó kényszer, amely átveheti az irányítást a mindennapok felett. Dr. Gács Zsófia orvos, endokrinológus írása.


A zenetanulás tényleg csoda, kutatások sora bizonyítja

Sok szülő azért íratja zenére a gyerekét, hogy megtanuljon hangszeren játszani, legyen kitartóbb, vagy egyszerűen találjon örömöt valamiben. A zenetanulás hatása azonban nem áll meg a kottánál és az ujjak mozgásánál: kutatások szerint a zenei nevelés több olyan képességet is megmozgathat, amelynek a gyerek később az iskolában, a kapcsolataiban és az érzelmei kezelésében is hasznát veheti.


Van az a kor, amikor már nem lehet tovább halogatni a saját életünket

Sokak életében eljön az a pont, amikor már nem elég, hogy „működik” az életük. Lehet, hogy kívülről minden rendben van, mégis megjelenik egy nyugtalanító érzés: másra lenne szükségem, de nem tudom pontosan, mire. Az életközepi válság ilyenkor nem feltétlenül baj, hanem annak a kezdete, hogy végre komolyabban vesszük a saját kérdéseinket.


Van, hogy a hívó annyira beszűkült állapotban van, hogy már kötelet is vett magának

Nehéz felismerni a krízist egy olyan kultúrában, amiben úgy dicsérünk, hogy „ez nem rossz, nem semmi” – mondja Árkovits Amaryl pszichiáter, az SOS Élet telefonszolgálat vezetője. A szakember hangsúlyozza: az öngyilkos nem meghalni akar, hanem nem tud úgy tovább élni, ahogyan eddig, a krízis pedig nem egy hirtelen kialakult állapot, hanem egy lélektani folyamat, amibe be is lehet avatkozni. Milyen problémákkal fordulnak hozzájuk a hívók, és hogyan segíthetünk mi magunk? Miért sérülékenyebbek a tinédzserek, és mikor igaz az alkoholizmusra, hogy „prolongált öngyilkosság”?



Miért eszünk többet a kelleténél, és miért zavar mások sikere? Evolúciós múltunk adja meg a választ

Túl sokat eszünk, mások sikeréhez mérjük magunkat, nehezen viseljük, ha valaki többet halmoz fel nálunk – ezekre könnyű erkölcsi hibaként nézni. Bereczkei Tamás pszichológus professzor szerint azonban több főbűn mögött evolúciós örökség is állhat: olyan késztetések, amelyek egykor a túlélést, a közösségi egyensúlyt vagy a státusz megszerzését szolgálták, a modern világban viszont könnyen ellenünk fordulnak.


A magyarok felénél nem beszélhetünk biztonságos kötődésről

Sok kapcsolat nem azért akad el, mert nincs szeretet, hanem mert a közelség egyszerre vágyott és félelmetes. Van, aki kapaszkodik, van, aki eltávolodik, más hol közel húz, hol ellök – és közben mindkét fél ugyanarra vágyik: biztonságra. A kötődési mintáink gyerekkorból indulnak, de felnőtt kapcsolatainkban is újra és újra megjelenhetnek. Békési Tímea addiktológiai konzultáns, etnográfus írása.


Nem csak képzeljük: a kutyánk tényleg olvas a tekintetünkből

Sok gazda biztos benne, hogy a kutyája pontosan látja rajta, mikor boldog, feszült vagy szomorú. Egy bécsi kutatás most azt vizsgálta meg MRI segítségével, mi történik ilyenkor a kutyák agyában. Az eredmények szerint a mosolygó emberi arcok különösen erős választ válthatnak ki, de az ebek bizonyos negatív arckifejezések között is különbséget tehetnek.


Rettegek a lovaktól, mégis bevált a lovas önismereti módszer

Nem csak a pszichológus irodájában lehet változásokat elérni – az alternatív önismereti módszerek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ezek közül is új és különleges a lovas terápia, amit ma már Magyarországon is több helyen ki lehet próbálni. A Nativmethod és a Bridle Up Hope Budapest szervezeteihez látogattam el, hogy a saját bőrömön is kipróbáljam ezt a módszert.



Sokféle együttélési forma tehet boldoggá a családon és a párkapcsolaton kívül

Nem mindenki él családban, és nem mindenki él párkapcsolatban. Vannak egyedülállók, vannak a szülőkkel élő felnőtt „gyerekek”, de nagynénik vagy nagybácsik is, akik úgy részei a családi rendszernek, hogy saját társuk vagy gyerekük nincsen. És jócskán vannak olyanok is, akiket szingliként definiálunk, holott társas kapcsolatban élnek, csakhogy társuknak nem embert, hanem például kutyát vagy macskát választanak. Megyeri Zsuzsanna pszichológus, pár- és családterapeuta írása.


Nem elég a szex, orgazmus is kell a hosszú élethez egy sztárnőgyógyász szerint

A longevityvilágban lassan minden mérhető: alvás, pulzus, vércukor, lépésszám, regeneráció. Most a szex és az orgazmus is bekerült az egészséges öregedés ígéretei közé: egy amerikai sztárnőgyógyász szerint a kielégítő szexuális élet a hosszabb, egészségesebb élet része lehet. Csakhogy szakértők szerint könnyen csapdává válhat, ha az intimitásból is teljesítmény, az orgazmusból pedig újabb egészségügyi elvárás lesz. Szexuálpszichológusokat kérdeztünk, mit mond erről valójában a tudomány.


A szülővé válás gondoskodási áramkört hoz létre az agyban

Sok friss szülő érzi úgy, mintha a gyerek születése után nemcsak az élete, hanem ő maga is átrendeződött volna. Az állandó aggodalom, a túlérzékenység, a bűntudat, a készenlét és a baba jelzéseire való ráhangolódás nem pusztán lelki hullámzás, a szülővé válás az agy működését és szerkezetét is átírhatja. Cikkünk Chelsea Conaboy tudományos újságíró könyve alapján készült.


Évtizedekig azt hitték róla, hogy szétszórt, túlérzékeny vagy nehéz ember – aztán jött a diagnózis

Egy felnőttkori ADHD- vagy autizmusdiagnózis sokaknak megkönnyebbülés: végre nevet kap az, ami addig lustaságnak, szétszórtságnak, túlérzékenységnek vagy furcsaságnak tűnt. De a felismerés nem csak az érintett életét rendezi át. A szülőkben bűntudat ébredhet, a partnernek újra kell tanulnia, mire van szüksége a másiknak, a testvérek pedig akár évek múlva szembesülhetnek azzal, hogy az ő nehézségeik is háttérben maradtak. Szakértőkkel beszéltünk arról, hogyan változhat meg egy család működése a diagnózis után.


Nő vagyok, aki történetesen nőbe szeretett bele

Adott egy egyedülálló anya három gyerekkel, aki találkozik valakivel, egymásba szeretnek, és együtt akarják folytatni az életüket. Ez eddig elég átlagos, de Annamari élettörténete mégis más, mert korábbi identitásának a megkérdőjelezését és újraértelmezését is jelenti. Annamari esetét Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta tolmácsolja.


Mielőtt különórákra íratja be a gyerekét, jusson eszébe néhány tévhit

A gyereknevelésben a legnehezebb talán az, hogy sokszor nem a rossz szándék visz félre, hanem a túl jó. Azt hisszük, az okosság dicsérete önbizalmat épít, a sok különóra előnyt ad, a gyerek előtti veszekedések elrejtése megóvja őt, a testvérféltékenységet pedig több szeretettel lehet megoldani. Egy amerikai szerzőpáros szerint ezek közül több is makacs tévhit lehet. Kugler Judit pszichológus írása.


A „munkám a hobbim” sokak álma, de veszélyes csapda is lehet

A munkánkhoz fűződő viszony nem egyszerűen azon múlik, hogy elég pozitívan gondolkodunk-e róla. Számít, mennyi értelmet találunk a feladatainkban, mennyi önállóságot kapunk, milyen a vezetés, mennyire igazságos a munkahelyi környezet, és marad-e energiánk a munkán kívüli életünkre is. Repka Ágnes HR-szakértő írása arról, hogyan lehet több örömöt találni a kenyérkeresetben, mikor érdemes váltani, és hogyan válhat a munka iránti szenvedély idővel szenvedéssé.


A boldog párkapcsolatnak van egy titka, kérdés, hogy élünk-e vele

Egy párkapcsolatban számos tényezőt nem tudunk előre kiszámítani. De van egy dolog, ami csak rajtunk múlik: hogy mennyire vagyunk képesek arra a belső feldolgozási folyamatra, amelyet tudatosságnak nevezünk. A romantikus kapcsolat elején a „rózsaszín ködöt” okozó feniletilamin félretájékoztat: ideálképet alkotunk a másikról, és képesek vagyunk mindent elfogadni és semmit sem észlelni azokban a helyzetekben, amelyekben esetleg jól jönne egy kis józanság. Dr. Belső Nóra pszichiáter írása.


Miért olyan nehéz kimondani, hogy segítségre van szükségünk? Szakember árulja el, hogyan érdemes kérni

Sokszor nem azért maradunk egyedül a problémáinkkal, mert senki sem segítene, hanem mert nem merjük kimondani, mire lenne szükségünk. Félünk, hogy tehernek tűnünk, gyengének látszunk, elutasítanak, vagy azt hisszük, a másiknak magától is észre kellene vennie, miben vagyunk elakadva. Pedig a segítségkérés nem gyengeség, hanem tanulható készség: minél pontosabban fogalmazzuk meg, mit kérünk, annál nagyobb eséllyel kapunk valódi támogatást. Rőmer Glória pszichológus írása.