Betöltés...
Sok friss szülő érzi úgy, mintha a gyerek születése után nemcsak az élete, hanem ő maga is átrendeződött volna. Az állandó aggodalom, a túlérzékenység, a bűntudat, a készenlét és a baba jelzéseire való ráhangolódás nem pusztán lelki hullámzás, a szülővé válás az agy működését és szerkezetét is átírhatja. Cikkünk Chelsea Conaboy tudományos újságíró könyve alapján készült.
Amikor anya lettem, az első hetekben és hónapokban az aggodalom állandósult a fejemben. Az aggodalom bűntudatot, a bűntudat pedig magányosságot hozott magával. Úgy éreztem, nem vagyok olyan jó szülő, amilyet a fiam megérdemelne, sem az a gondoskodó és szerető anya, amilyennek oly sokan vártak. Semmi sem úgy történt, ahogy elképzeltem. A testi-lelki kimerültség és az örömet kísérő kétségbeesés sem. A kisgyerekes barátaim bizonygatták, hogy az első hónapok tényleg nehezek, és minden sokkal jobb lesz, ha a gyerek éjjelente többet alszik – de a bizonytalan érzést, amit tulajdonképpen megnevezni sem tudtam, nem is említették.
Valami olyasmit éltem át, mintha nem tudnék kötődni, és erről én is mélyen hallgattam.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
