Betöltés...
Sok friss szülő érzi úgy, mintha a gyerek születése után nemcsak az élete, hanem ő maga is átrendeződött volna. Az állandó aggodalom, a túlérzékenység, a bűntudat, a készenlét és a baba jelzéseire való ráhangolódás nem pusztán lelki hullámzás, a szülővé válás az agy működését és szerkezetét is átírhatja. Cikkünk Chelsea Conaboy tudományos újságíró könyve alapján készült.
A nő a munkahelyén legyen amazon, a párkapcsolatában kurtizán, a családi életében anya, és madonna pedig lehetőleg mindenütt – mondja L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, kiképző pszichoterapeuta. A szakemberrel egyebek mellett arról is beszélgettünk, miért nem tud sok nő kurtizán lenni, mit ne mondjunk a kamaszlányunknak, amikor sminkelni kezd, milyen apai viselkedés táplálja a kislányban a későbbi madonnát, illetve hogy kik a borostyán típusú anyák, és miért nehéz nekik.
Senki sem egy csapásra, „ösztönösen” válik anyává, hanem csak annak a mélyreható és végleges agyi átalakulás hatására, ami leginkább a kamaszkor megrázkódtatásához hasonlítható – állítja egy új könyv. Miért huzalozódik át ilyenkor az agy? Mekkora a szülő nőkben tomboló hormonvihar? És mi történik ilyenkor az apák fejében?
Az érett felnőtt működés sajátossága, hogy tudunk haragudni is az édesanyánkra, miközben nagyon szeretjük. Hogyan tudjuk érett fejjel tisztázni a gyerekként megélt sérelmeinket és megbocsátani a hibáiért? Hol akadhat meg ez a folyamat, és mivel lehet továbblendíteni? Mi a jelentősége a serdülőkornak az anya-gyerek kapcsolatban, és mi múlik az apákon?
A gyerekkorban megkapott szeretet és törődés, vagy éppen annak hiánya a testi, lelki és agyi fejlődést is befolyásolja. Emiatt óriási szerepe van annak a nagynéninek, tanárnak vagy családi barátnak, aki szeretetteljes odafigyelésével, elfogadásával hozzá tud tenni a gyermeket ért hatásokhoz.
Bár már van néhány vizsgálat, de ki kellene deríteni, mi az igazság a „Mommy Brain” jelenség mögött.
Attól függően, hogy milyen típusú anyák vagyunk, vagy milyen anya nevelt minket, különféle sémák állhatják útját annak, hogy anyai szerepünkben kiteljesedjünk. Hogyan vehetjük észre és írhatjuk át a káros sémákat?
„Egy anya, ha kell, ezer kilométerre is elküldi a kis lábosba csomagolt, meglepetéssóletet gyorspostával, természetesen fedőstől-lábosostól és kanalastól, mert csak úgy az igazi” – írja az író legújabb lapszámunkban, melyben feleségével és írótársával, Szabó T. Annával az anyai szeretet elvághatatlan kötelékét idézik meg.
Mennyiben függ anyánktól és apánktól, az általuk teremtett otthoni légkörtől, hogy felnőttként újra és újra bántalmazó párkapcsolatokban találjuk magunkat? A kép árnyaltabb, mint gondolnánk.
Anyának lenni tényleg nagy felelősség, de fontos, hogy ne nyomasztó teherként éljük meg ezt, hanem lehetőségként, és az is lényeges, hogy tudjuk, szülőként sem lehetünk tökéletesek, már csak azért sem, mert ami ideális az egyik gyereknek, megőrjítheti a másikat. A pszichológus segít a felmerülő kérdések tisztázásában.
A címben megfogalmazott kérdésre a válasz: nem. Vagyis nem úgy. De adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor a családban betöltött szerepeinkből ki kell lépnünk, és másik szerepet magunkra ölteni, ha csak időlegesen is.
Milyen volt az ön édesanyja? Vajon milyen anyai mintát adott tovább? És ön milyet fog? A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban az anyánkhoz, az anyasághoz való viszonyunkat járjuk körül szakértő szerzőinkkel.
Ügyes, főképp kommunikációs egyensúlyozás szükséges ahhoz, hogy a munkahelyre visszatérő anya megossza mással gyermeke gondozását.
Mindenki fejében kirajzolódik a kép arról, milyen szülővé szeretne válni. A kisbaba megszületése után előfordulhat azonban, hogy nehéz elérni a kiegyensúlyozott kapcsolódást a babához. Mitől függ, és hogyan formálódhat a szülői oldala ennek a különleges viszonynak, amely megalapozza a létezésünket a világban?
„Nem túl vastag ez a kötött kabátka a gyereken ilyen szép napsütésben? – Én inkább úgy látom, hogy túl vékony, ahhoz képest, hogy mennyire fúj a szél!” Mindegy, milyen a kabát, milyen az idő: bármikor és bármelyik gyereken – a ruháján, a viselkedésén, a napirendjében – találhat kifogásolnivalót az, aki szeretne. És néhány évtizede egyre többen szeretnének.
Van, akiből a pozitív terhességi teszt hozza elő a ragadozót, van, aki pedig csak a szülést követő napokban kezdi érezni a „ha valaki egy ujjal is hozzányúl…!” érzését. Akárhogy történik is, az anyai ösztön várja, hogy előbújhasson, és védelmezhesse, szerethesse, táplálhassa a kis porontyot. Vida Ágnes babapszichológus írása anyák napjára.
Mi történik, amikor egy szorongó, introvertált anya kerengő dervissé válva szórakoztatja a gyerekeket lánya szülinapi zsúrján? Képmutató-e az a kivételesen ellenszenves ember, aki karácsonykor öt napig feltűnően nyugodt és kedves, és a családja már azon töpreng, mi lehet a baj?
Az első gyerek megszületésével szinte minden megváltozik egy nő életében. Ehhez képest a neveléssel kapcsolatos könyvek a gyerek szempontjait magyarázzák. Sarah Napthali amerikai írónő – szakítva ezzel a gyakorlattal – a buddhizmus tanításaiból kiindulva, az anyák nézőpontjából közelít a kihívásokhoz. Interjú.
A szülésre felkészülés az eseményen túl a szülői szerepre hangolódás is: nemcsak a kiságynak kell helyet találni a lakásban, hanem egész életünk átrendeződésével számolnunk kell. Anyák napi cikkünkben áttekintjük, hogyan is zajlik az érési folyamat, amelynek eredményeként az anyában létrejön a baba iránti érzelmi elköteleződés.
Amikor a baba megszületik, az anya csak arra tud gondolni, milyen jó lesz otthon a kicsivel! A legtöbben azt hiszik, hogy miután a gyerekek kirepülnek a bölcsődébe, óvodába, visszatérnek a munkahelyükre és minden megy tovább a régi kerékvágásban. Ez a legritkább esetben alakul így.
