Betöltés...
Adott egy egyedülálló anya három gyerekkel, aki találkozik valakivel, egymásba szeretnek, és együtt akarják folytatni az életüket. Ez eddig elég átlagos, de Annamari élettörténete mégis más, mert korábbi identitásának a megkérdőjelezését és újraértelmezését is jelenti. Annamari esetét Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta tolmácsolja.
Öt éve élünk együtt a párommal és az első házasságomból származó három gyerekemmel, így öten alkotunk egy családot. Ez eddig nem túl meglepő, gondolom, többen is élnek mozaikcsaládban. Az én történetem talán azért szokatlan, mert a páromat nálam jóval fiatalabb nőben találtam meg.
Közös projekten dolgoztunk, nem kerestük a kapcsolatot, de egyszer csak, mindkettőnk legnagyobb meglepetésére azt vettük észre, hogy egymásba szerettünk. Ehhez azt is tudni kell, hogy sem Adél, sem én nem randiztunk és nem is éltünk korábban soha nővel. Eleinte Adél csak a szokásosnál gyakrabban járt hozzánk vendégségbe, segített nekem a gyerekek körül, aztán egyre több időt töltött nálunk.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?
