Betöltés...
Sokak életében eljön az a pont, amikor már nem elég, hogy „működik” az életük. Lehet, hogy kívülről minden rendben van, mégis megjelenik egy nyugtalanító érzés: másra lenne szükségem, de nem tudom pontosan, mire. Az életközepi válság ilyenkor nem feltétlenül baj, hanem annak a kezdete, hogy végre komolyabban vesszük a saját kérdéseinket.
Adott egy egyedülálló anya három gyerekkel, aki találkozik valakivel, egymásba szeretnek, és együtt akarják folytatni az életüket. Ez eddig elég átlagos, de Annamari élettörténete mégis más, mert korábbi identitásának a megkérdőjelezését és újraértelmezését is jelenti. Annamari esetét Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta tolmácsolja.
Sokan az újévet, mások az ihletet várják, de rosszul teszik: valószínűleg senki sem tud egyik napról a másikra megváltozni. De mindig lehetünk egy kicsit jobbak, egy kicsit figyelmesebbek, egy kicsit aktívabbak, ha lépésről lépésre, apránként, kitartással, a hibáinkból tanulva haladunk.
Hogyan tud a napi 9-10 órát dolgozó, leterhelt felnőtt megújulni, a mindennapoktól eltérő feladatokra készen állni, képességeit fejleszteni, netán hivatása mellé izgalmas hobbit, sportot kipróbálni?
A haldokló kapcsolatoknak van egy végső pontjuk, amikortól kimondhatjuk, hogy tényleg vége. Hozzászokni a gondolathoz hosszabb folyamat. Az új helyzethez alkalmazkodás nélkülözhetetlen az egészséges pszichéhez és a következő kapcsolathoz.
