Rohant-e már vissza a kapuból ellenőrizni, hogy bezárta-e a lakás ajtaját? Állásinterjúra menet számolta-e már aggódva a járda szélén a köveket? Ijedt-e meg a konyhakéstől kenyérvágás közben, hogy jaj, csak nehogy magamba szúrjam, hirtelen ötlettől vezérelve? És a polcán szín vagy méret szerint rendezi-e a könyveket?
Ezek az ártatlan jelenségek mindennapi életünk részei, az egyik miatt kicsit röstelljük magunkat, a másikat vigyorogva valljuk be. És persze vannak ismerőseink, akik tényleg „flúgosak”: két csomóra kötik a cipőfűzőjüket, szín szerint csoportosítják az ingeiket. Aztán van a családban rigolyás nagynéni, aki fogkefével igazítja párhuzamosra a szőnyeg rojtjait.
A fenti ténykedések lehetnek betegség tünetei is: ez a kényszerbetegség, szakkifejezéssel obszesszív-kompulzív zavar (obsessive compulsive disorder, OCD).
Az első menstruáció időzítése nem pusztán egyéni vagy családi adottság kérdése. A kutatások szerint a genetikai tényezők mellett a táplálkozás, a testösszetétel, az anyagcsere állapota, a stressz és bizonyos környezeti hatások is szerepet játszhatnak abban, mikor lép egy lány a reproduktív érés új szakaszába. A jelenség egyre több szülőt foglalkoztat, egyes anyák pedig már tudatosan próbálják késleltetni lányaik első menstruációját. De van-e erre valóban lehetőség, és egyáltalán kívánatos-e beavatkozni ebbe a folyamatba? Nőgyógyásszal beszélgettünk.
