Betöltés...

#családtörténet



A te sztorid meg az én sztorim nem a mi sztorink

Ugye milyen mogorva ember volt a nagypapa? Szerintem kifejezetten kedves volt és vicces. Ó, a nagypapa mindig nagyon ideges volt… Én így emlékszem, te úgy emlékszel, ezeknek látszólag közük sincs egymáshoz, pedig ugyanarról az emberről, helyszínről, eseményről beszélünk. De mi az igazság? Van egyáltalán olyan?



Szükségünk van családi szertartásokra

A családi szokások, rituálék összekovácsolnak, biztonságot adnak, reménységet ébresztenek, és az állandóság érzését keltve azt jelzik, ha a belső világunkban rend van, szokásaink stabil kereteket adnak az életünknek, akkor kint sem történhet velünk nagy baj.


Az ember magát próbálja minél inkább megérteni

Erősen tartó, sűrű szövésű kötelék kontra puzzle-szerű töredezettség – a családi múlt valamilyen formában, előbb vagy utóbb mindenkinek az életében „megjelenik”. Hogy mennyire különböző irányokba vihet, erről is mesél Závada Pál író és fia, Závada Péter költő, drámaíró.


Jobb sorsot akarunk, mint az őseink? Javíthatunk az életregényünkön

Tudjunk meg minél többet a felmenőinkről, próbáljuk megérteni az életútjukat, hogy ne egy hiányokkal teli családtörténetet adjunk tovább, hanem egy élő, gazdag szövetet, ami által a személyes történetünk is gazdagabbá válik – hangzott el a legutóbbi virtuális HVG Extra Pszichológia Szalon estjén június 8-án, amelynek témája a transzgenerációs hatás volt.