Betöltés...
Vannak egyedülállók, vannak a szülőkkel élő felnőtt „gyerekek”, de nagynénik vagy nagybácsik is, akik úgy részei a családi rendszernek, hogy saját társuk vagy gyerekük nincsen. És jócskán vannak olyanok is, akiket szingliként definiálunk, holott társas kapcsolatban élnek, csakhogy társuknak nem embert, hanem például kutyát vagy macskát választanak.
Bár a magyarok erősen családcentrikusak, a többgenerációs háztartások népszerűségi indexe meglehetősen alacsony. Nem véletlen, mert az együttélés e formája az előnyei mellett súlyos konfliktusok színtere is lehet. Hogyan csináljuk jól?
Valentin-nap alkalmából nemcsak a szerelmet, de az elköteleződést is ünnepelhetjük: a házasodási kedv az utóbbi években új lendületet vett Magyarországon, és még a koronavírus-járvány sem állhatta útját a szertartásoknak.
Mindenki életében legalább egyszer helyet követel magának a töprengés a létezés értelméről. Az ilyen nagy kaliberű kérdés azonban nemcsak önmagunk meghatározásában játszik fontos szerepet, de érinti a velünk együtt élőket, a hozzánk legközelebb álló társunkat, párunkat.
Ha az életben meghozott döntési dilemmáinkat fontosság szempontjából kellene rangsorolni, a csúcson természetesen ott áll az „elköteleződjek-e valaki mellett?”. Igen válasz esetén jön a „jó, de ki legyen az?” problematikája, ami után már tényleg csak a „mikor” kérdése marad hátra. Csak?!
