Betöltés...

Éhség - Az első dühös élmény

Lehet védekezés, biztonság, megnyugtatás az evés – de honnan tudhatom, mire reagálok, amikor a számba veszek valamit? Hogyan függ össze a kontrollal, és hogyan harcolhatok is azzal, ha eszem vagy nem eszem? A tévelygőknek írott párbe­széd ezúttal azzal foglalkozik, mit veszünk be, és mit nem akarunk

  • Pulzus

BD: Szerintem isteni dolog az evés! Nagyon sze­retek enni is, főzni is. Katasztrófa, ha valaki­nek az evésről nem annak a gyönyörűsége, hanem az evészavarok jutnak eszébe, ha az ételről az elhí­zás vagy a bulimia ugrik be. Az evés a Maslow-pira­mis legalján foglal helyet, ha nem eszünk, nem is élünk sokáig. A japán ikigait („a létezés okát”) tanul­mányozók szerint annak, amennyit bírnál, csak a 80 százalékát szabad megenni, akkor élsz száz évig. Hirtelen ezek jutottak eszembe az evésről, és sajná­lom, hogy most nem recepteket fogunk cserélni. Ne­ked mik a gondolataid?

Hozzászólások

A legtöbben rossz számot figyelünk – ezért nem a testsúly alapján érdemes megítélni az egészségünket

Sokunk hangulatát még mindig egyetlen szám határozza meg: amit reggel a mérlegen látunk. Ha kevesebb, elégedettek vagyunk, ha több, csalódottak. Pedig a longevitykutatások egyre inkább azt mutatják, hogy nem a testsúly, hanem a testösszetétel az igazán fontos. Két ember lehet ugyanannyi kiló, mégis teljesen eltérő egészségi kockázatokkal, anyagcserével és várható életkilátásokkal. A kérdés nem az, hogy mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy mennyi izmot és milyen zsírszövetet halmozunk fel az évek során. Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember írása.

Győző-Molnár Anna