Betöltés...

„Én magam vagyok a zászló” - Interjú Kovács András Péterrel

A humorista nevét az is ismeri, aki nem megszállott rajongója a stand-upnak. „Nem kell attól félnem, hogy kiadom magam, hisz ugyanabból az anyagból vagyunk mindannyian” – mondja, és műsoraiban őszintén beszél sok mindenről, amiről amúgy „nem szokás”.

  • Pulzus

A stand-up az egyik leggyilkosabb színpadi műfaj, azonnal kiderül, működik-e a dolog: van nevetés vagy nincs. Lehet, hogy a gyerekkori elismerésvágyad és megfelelési kényszered is szerepet játszott abban, hogy humorista lettél?

Biztos, hogy benne van. Már jogászként is feszengtem az ügyvédi talárban, nem éreztem jól magam az iroda magányos félhomályában, és vágytam vissza a katedrára. Aztán tanársegédként is lubickoltam abban, hogy kiállok valamivel, amiben biztos vagyok, és elmondom úgy, hogy mások csillogó szemmel hallgassák. Sőt, külön kihívás volt jogtörténetet tanítani úgy, hogy érdekes és szerethető legyen, és ezáltal én is érdekes és szerethető legyek. Nem mondhatom, hogy véletlenül keveredtem erre a pályára: minden lelki adottság és sérülés erre predesztinált.

Az azonnali visszajelzés keresése jó kulcsszó?

Igen, ez ilyen „instant szeretet”. Azonnal oldódó és rögtön el is párolgó, ami miatt az ember örökké nyughatatlan, és rohan tovább a következő poénhoz, hogy újra hozzájusson „az adagjához”.

Hozzászólások

A legtöbben rossz számot figyelünk – ezért nem a testsúly alapján érdemes megítélni az egészségünket

Sokunk hangulatát még mindig egyetlen szám határozza meg: amit reggel a mérlegen látunk. Ha kevesebb, elégedettek vagyunk, ha több, csalódottak. Pedig a longevitykutatások egyre inkább azt mutatják, hogy nem a testsúly, hanem a testösszetétel az igazán fontos. Két ember lehet ugyanannyi kiló, mégis teljesen eltérő egészségi kockázatokkal, anyagcserével és várható életkilátásokkal. A kérdés nem az, hogy mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy mennyi izmot és milyen zsírszövetet halmozunk fel az évek során. Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember írása.