Egy barátom az apukájának karácsonyra lyukas kanalat faragott, természetesen jó szándékkal. Nem ritka lyukas kanalat adni ajándékba a fogyókúrázó ismerősnek, és ha valaki nem ügyes kezű, akár webshopból is rendelhet: „A kemény diétát tartó emberrel még az evőeszközök is szolidarítanak. Ezek az evőeszközök tulajdonképpen mindenre használhatók – kivéve az evést. A kanál lyukas, a villára nem fér fel több tészta.Ismerősöd mosolya talán nem lesz egészen őszinte, amikor átadod neki, de az ő érdekében teszed.” Gondolkodjunk el kicsit erről az „őszinte” mosolyról!
Néhány éve spanyol kutatók tíz év körüli madridi iskolásokat kérdeztek arról, kivel töltenék szívesen a szabadidejüket vagy kivel végeznének iskolai projektmunkát. A „felajánlott” csoportok az alábbiak voltak: spanyolul nem beszélő, másik nemű, túlsúlyos vagy más bőrszínű gyerekek – kiderült, hogy az ideálisnál nagyobb súlyú osztálytársak elutasítottsága a legnagyobb.
A világ minden tájáról ismerünk olyan kutatásokat, amelyekből egyértelműen látszik, hogy a túlsúlyos gyerekek nehezebben kerülnek be a kortárs csoportokba. A közösségből kimaradás már önmagában szomorú, de a vizsgálatok mást is mutatnak: mind szóbeli (csúfolás, beszólás), mind fizikai (fellökés, gáncsolás) bántalmazásnak is nagyobb százalékban kitettek ezek a gyerekek.
