Mindnyájan igyekszünk választ találni arra a kérdésre, mi az életünk értelme. Szülőként lehet, hogy akkor szembesülünk ezzel, amikor a gyerekek kirepülnek, gyerektelenként pedig évekkel, sőt évtizedekkel korábban.
Pulzus
Abban, hogy valaki miért gyermektelen, számtalan tényező játszhat szerepet, többek között az is, ha az élete más területén tud kiteljesedni, például a hivatásának vagy a művészetének él, és azt nem tartja összeegyeztethetőnek a szülői szereppel. Annak okát, hogy valaki miért nem vállal gyereket, gyakrabban kérdezgetjük, és a gyermektelenek általában meg is tudják indokolni, az viszont ritkán merül fel, hogy miért is akar gyermeket valaki.
Tóth Olga szociológus Clifford Kirkpatrick amerikai szociológus nyomán négy nagyobb csoportot határozott meg, amelyek együttesen befolyásolják a gyerekvállalási kedvet. Szülővé válásra indíthatják az embereket például az anyagi előnyök, a társas-társadalmi haszon. A motivációk második csoportjában a pár tagjai közötti érzelmi kapcsolat megerősítésének, újramegerősítésének vágya, illetve olyan okok találhatók, mint hogy a szülők testvért vagy például fiuk mellé lányt is szeretnének. Az indíttatások harmadik csoportja a szülők egyéni szükségleteihez és személyiségéhez kapcsolódik, például ahhoz, hogy a pár önkiteljesedést, élete értelmének magyarázatát várja a gyermektől.
Helyettesítheti a gyerekvállalást, de elő is készíthet rá, ha kisállatot tartunk. Milyen evolúciós és lélektani okok miatt neveljük (szívesen) egy más faj egyedeit? Mikor válik társ- vagy gyerekpótlékká egy állat, és tényleg olyan hatékonyan oldja-e a stresszt és a magányt, mint azt sokan hiszik?
Tóth Olga megkülönbözteti többek között az „önigazoló-” és az „életcélgyerekeket”: mindkettőre jellemző, hogy a gyerekvállalást és -nevelést a szülő az élet legfőbb vagy kizárólagos értelmének tekinti. A különbség az, hogy az „életcélgyerek” valóban a beteljesülést hozza el a szülő számára, az „önigazoló-gyerek” viszont azért születik meg, mert a külső körülmények kényszerítik a szülőt ebbe a szerepbe.
Végül az is befolyásolja a gyerekvállalással kapcsolatos döntéseket, hogy felnőve azt látjuk, minden családban vannak gyerekek, így magunkévá tesszük, hogy nekünk is kell, hogy legyen. Ha a környezetünk, a társadalmunk gyerekszerető, gyerekcentrikus, úgy gondolkodunk, hogy csak gyerekkel lehet teljes az élet; és akkor válunk felnőtté, amikor szülővé válunk.
A tinédzserkor telis-tele van tanulnivalóval magunkról, a másikról, a világról. A párkapcsolat vagy maga a „randizás” egészen új készségek alkalmazását igényli a serdülőtől. Az első romantikus kapcsolatok ennek a tanulásnak a terepei és a későbbi párkapcsolatok szempontjából fontos mérföldkövei is egyben, de sajnos előfordul, hogy az első szerelmek nem jó emlékeket, hanem a bántalmazás nyomait hagyják maguk után.
