Hogy sikerül, hogy meg tudjuk csinálni, hogy elég jók vagyunk, hogy akadnak szövetségeseink, hogy megérdemeljük a sikert, a beteljesülést – ezt is jelenti a hit.
Pulzus
Istenben, a sorsban, a vak véletlenben, a jó szerencsében, másokban, önmagunkban – mindegy ki, hogyan fogalmazza meg, az biztos, hogy a hit elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. Az aktív hit azt jelenti, hogy nem várom, elvárom, megvárom a dolgok történését, hanem alakítója vagyok a sorsomnak, én határozom meg az utamat és annak állomásait, s közben észreveszem a „sors” kínálta lehetőségeket.
A hit hatalmas, sőt mérhetetlenül nagy erőforrás. Ám talán a legfontosabb, hogy olyan hittételeket válasszunk magunknak – tudatosan –, amelyek építenek, sőt reményt és erőt adnak nekünk. Ha most épp nem hiszünk saját sikereinkben, íme egy jó példa. Anno talpra állt későbbi Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert is, miután kutatásait derékba törte az első világháború. A hőn szeretett budapesti laboratórium helyett hirtelen a lengyel lövészárokban találta magát. A fiatal orvostanhallgató végiggondolta, hol okozhat magának olyan sérülést, amellyel biztosan hazaküldik, de gyorsan meg is gyógyul a seb. A bal karjába lőtt, a golyó a csontot zúzta szét. Szerencsére nem vette észre senki a csalást, s míg a karja gyógyult, befejezte Budapesten az egyetemet.
„Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká válnak” – tartja a híres mondás, és itt még nincs vége. A szavakból tettek, a tettekből szokások, a szokásokból mintázatok lesznek, a tovagyűrűző hatások pedig mederbe terelik egész életünk alakulását.
Hajléktalanból milliomos
Az inspiráló történetek, egy jó időben olvasott idézet, egy ima, egy jó beszélgetés forrása, táplálója lehet a hitünknek. A hit pedig az élni akarásunkat, a kreativitásunkat, a problémamegoldó képességünket, a belső erőforrás-tartalékainkat is képes mozgósítani, ahogy Joseph Pulitzer esetében is történt.
Joseph Pulitzer
Amikor a bevándorlóból lett későbbi sajtómágnás tizenévesen megérkezett Budapestről az Egyesült Államokba, nem beszélt angolul, egyetlen centje sem volt, és a szemével is komoly gondok voltak. Többnyire a Madison Square padjain töltötte az éjszakát, s gyakran ébredt a rendőrjárőr ütögető botjára. Mély elszántságának hála egy német nyelvű lap leszerződtette riporternek.
Hamarosan társtulajdonos lett, aztán megvásárolt egy másik lapot, tökéletesen megtanult angolul, jogot hallgatott, kapcsolatokat épített, beválasztották képviselőnek, és 1911-ben bekövetkezett halálakor ő volt New York legnagyobb napilapjának, a New York Worldnek a tulajdonosa, és vagyona 30 millió dollárra rúgott (és mára az egyik legrangosabb sajtódíj névadója).
Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.
