Mégis, hogy lehet András még mindig trónörökös?
Hiába fosztották meg a címeitől, még mindig a nyolcadik a trónöröklési sorrendben a volt yorki herceg. A letartóztatása után egyre hangosabban követelik az eltávolítását innen is.
Betöltés...
Aranykalitka elképesztő vagyonnal és hatalommal, nagyon korlátozott személyes szabadsággal és élethosszig tartó munkaköri leírással. Valahogy így lehet jellemezni a királyi életpályával járó kilátásokat. Ha a brit királyi családot vesszük, mindenki másképp viszonyul a születéssel járó terhekhez és kiváltságokhoz.
A letartóztatása után a rendőrautóban riadt őzként elbújni próbáló Mountbatten-Windsor Andrásról készült fotó intő példája annak, hogy a születéssel együtt járó privilégium mennyire romboló tud lenni bölcsesség és mértékletesség nélkül, és milyen könnyen vesztét okozhatja a királyi főnek. András történetesen az uralkodói terhek kilátása és fenyegetése nélkül élvezhette a hercegi élet kiváltságait, és ő céltalanul és felelőtlenül így is tett: önös érdekből lényegében lerázott magáról minden felelősséget.
Hiába fosztották meg a címeitől, még mindig a nyolcadik a trónöröklési sorrendben a volt yorki herceg. A letartóztatása után egyre hangosabban követelik az eltávolítását innen is.
Hasonló sodródásban látjuk az unokaöccsét, Harry herceget, aki személyes sértésnek veszi a másodszülöttségét, ahogy ő nevezi: a tartalékosságát, és arrogáns egoizmussal várja el, hogy körülötte forogjon, és minden körülmények között neki adjon igazat a világ. Az örökölt hatalom belőlük felelőtlenséget és jogosultságtudat-mentalitást váltott ki, és ez a hozzáállásuk az életkor előrehaladtával sem változott: mintha megrekedtek volna az elkényeztetett gyerekek neveletlenségében.
Egy krónikus betegség diagnózisa nemcsak testi, hanem komoly lelki veszteséggel is járhat: megváltozhat az, ahogyan a saját testünkre, a jövőnkre és önmagunkra gondolunk. Az ezzel járó érzelmi folyamat sokszor a gyászhoz hasonlít, és akár depresszióval is összetéveszthető. De hogyan lehet alkalmazkodni egy olyan élethez, amely már nem ugyanolyan, mint a diagnózis előtt?