A letartóztatása után a rendőrautóban riadt őzként elbújni próbáló Mountbatten-Windsor Andrásról készült fotó intő példája annak, hogy a születéssel együtt járó privilégium mennyire romboló tud lenni bölcsesség és mértékletesség nélkül, és milyen könnyen vesztét okozhatja a királyi főnek. András történetesen az uralkodói terhek kilátása és fenyegetése nélkül élvezhette a hercegi élet kiváltságait, és ő céltalanul és felelőtlenül így is tett: önös érdekből lényegében lerázott magáról minden felelősséget.
https://hvg.hu/elet/20260224_andras-volt-yorki-herceg-tronoroklesi-sorrend-eltavolitas
Hasonló sodródásban látjuk az unokaöccsét, Harry herceget, aki személyes sértésnek veszi a másodszülöttségét, ahogy ő nevezi: a tartalékosságát, és arrogáns egoizmussal várja el, hogy körülötte forogjon, és minden körülmények között neki adjon igazat a világ. Az örökölt hatalom belőlük felelőtlenséget és jogosultságtudat-mentalitást váltott ki, és ez a hozzáállásuk az életkor előrehaladtával sem változott: mintha megrekedtek volna az elkényeztetett gyerekek neveletlenségében.