Betöltés...
Lehet, hogy hasonló a munkájuk, lehet, hogy egymás mellett is végzik, mégsem együtt dolgoznak – vallják az írók, akik 35 éve alkotnak egy párt. Erről a különleges és sokrétegű kapcsolatról kérdeztük őket.
A lét nem evidens, és az öröm sem evidens, tanulni kell, akarni kell, gyakorolni kell.
Amikor hivatást választunk – legyen szó ezúttal a művészetről –, örök kérdés, mennyiben követjük a felmenők lépteit. Lehet, hogy első pillantásra a választásunk hasonlónak tűnik, de kiderülhet, hogy mégis másfelé visz az utunk.
Nemcsak az alkotáshoz, a nagy dolgok véghezviteléhez, de magához az élethez is kell, hogy önmagunkba zárva lehessünk, hogy ott szabadságra lelhessünk. De vajon nem csapjuk-e be önmagunkat önmagunkkal odabent?
„Minden művész legnagyobb hőstette, amikor a nyilvánosság elé lép – voltaképp kísérleti célokra ajánlja fel magát, nyíltan demonstrálja a lélek komplexitását” – írja Szabó T. Anna író, költő, aki férjével, Dragomán György íróval az alkotás és a szorongás viszonyát boncolgatja.
„Egy anya, ha kell, ezer kilométerre is elküldi a kis lábosba csomagolt, meglepetéssóletet gyorspostával, természetesen fedőstől-lábosostól és kanalastól, mert csak úgy az igazi” – írja az író legújabb lapszámunkban, melyben feleségével és írótársával, Szabó T. Annával az anyai szeretet elvághatatlan kötelékét idézik meg.
„Nem másik embert látok, hanem csak másmilyent” – mondja régi fotókat nézegetve Dragomán György író. Felesége, Szabó T. Anna költő nem önmagáról készült portrékat szemrevételezett, mégis ugyanúgy a saját sorsára ismert az idő múlására emlékeztető képek által.
Minden reménytelenség ellenére honnan vesszük az örömet és az erőt a mindennapokban? Megtanulhatjuk, ha befelé figyelünk, ha nem adjuk fel a keresést.
Nagy előny egy párkapcsolatban, ha a felek már efféle bizalomcsomaggal érkeznek, de persze nem garantálja a boldogságot – hiszen az ember legalább ugyanannyi elismerésre vágyik, mint amit azelőtt megkapott.
Két ember közös célja csakis a közös boldogság lehet, de ahhoz, hogy megtudjuk, elégedettek vagyunk-e magunkkal vagy a másikkal, a neves író-költő házaspár szerint először is azt kell megtudnunk, hogy kik vagyunk mi, és kicsoda a másik.
Hogyan lehetséges egymással gyógyulni?
Amikor kapcsolatban élünk, tükröző tükrök vagyunk egymással szemben állva, egy labirintus végtelen hosszú folyosóján. Amikor kapcsolatban élünk, egymás lelkét, ezt a veszélyes dzsungelt is be akarjuk járni.
Nem kellenek nagy csodák, a kicsikkel is beérjük, és néha a kicsik is nagyok.
Életünk során sokszor a legapróbb részletekig megpróbáljuk racionalizálni a szerelmet. Az író–költő házaspár a leggondosabb tervezés ellenére hirtelen, váratlanul felbukkanó szerelmet vizsgálta meg. Amit aztán nem lehet racionalizálni, Valentin-nap ide vagy oda.
