Méghogy nem lehet elfelejteni biciklizni! Ha az ember nem veszi rá magát, hogy állandóan mozgásban maradjon, akkor hamar kiesik a ritmusból. Mert rossz az idő, mert az autósok figyelmetlenek, mert a gumi leeresztett. Ha a havazás miatt két hétig kocsival megyek munkába, az első száraz és enyhe napon is azt fogom érezni, hogy jobb lesz egyelőre négy keréken.
Furcsa, hogyan változik a tudatállapot. Ha csak elképzelem, hogy elindulok biciklivel, minden hátulütője eszembe jut. Nincs kedvem az unalomig ismert szakaszokhoz, tartok a sunyi emelkedőktől, a fázástól vagy éppen a hőgutáról.
Amikor aztán elindulok, percek alatt minden megváltozik. Pillanatok alatt fog el a szabadságérzet és kerülök a jól ismert állapotba, amikor a közlekedés és az erőkifejtésből származó ingerek együttesen sem foglalják le annyira a figyelmemet, hogy ne tudjak gondolkodni. De annyira nem is tudok miattuk elmerülni a gondolataimban, hogy az kattogássá válna. Mintha az agyamból izzadnám ki ilyenkor a salakot.
A biciklizés tehát szellemi túlélés és egészségmegőrzés is egyben. Aki rendszeresen biciklivel jár munkába, annak szó szerint megfeleződik kortársaival szemben a halálozási kockázata. És ebbe nemcsak a megelőzhető betegségek, de az esetleges balesetek is beleszámítanak. (Erről a GCN YouTube-csatorna készített érdekes videót. Aki szeret biciklizni, és nem kattant még rá, annak jó szórakozást!)
https://www.youtube.com/watch?v=vDhGHPHCgqI
A biciklisek zarándokútja
Marad tehát a feladat: állandóan új motivációt keresni és nem engedni a kényelmességnek. Ott van például a Pap-rét, a magyar bringások kedvenc terepe. A sorompóval lezárt erdészeti betonút a szentendrei skanzen felett kezdődik, és 5,82 kilométeren 242 métert emelkedik.
Legalábbis ilyen hosszú a Strava-szakasz. Ami rögtön magyarázatra szorul. A Strava egy mobilos alkalmazás, amely összekötve egy GPS-alapú kerékpáros kilométerórával (ami a pulzusszámot és a leadott teljesítményt is kimutatja) virtuális versennyé változtatja az edzést. A program felismeri tehát, amikor a Pap-rét emelkedőjének aljára érek, majd valós időben jelzi, mennyire vagyok elmaradva a saját legjobbamtól ezen a szakaszon. Ha sikerül magamat virtuálisan megelőznöm, kimutatja a nálam eggyel gyorsabb ismerősöm idejét. Így aztán Valter Attilával is versenyezhetek, a legjobb magyar profi kerékpárossal. Már ha meg akarok szégyenülni.
Valter legjobb ideje 11:57 „sorompótól sorompóig”, ami 29,2 km/órás átlagsebességet jelent. Igen, felfele. Az én „űridőm” 17:55, ami 19,5 km/óra, de utóbbi időben mindig csúnyán kikapok magamtól. Kárpótol azonban a Pilis szépsége, a kanyargós szűk út melletti meredek vízmosás, az állandóan változó természet.
A Strava másik motiváló szolgáltatása, hogy hőtérképet készít az összes edzésemből, vagyis aszerint, hányszor jártam egy adott úton, kirajzolja nekem az eddigi teljesítményemet. Márványozom Budapest környékét. Magamnak így szoktam mondani. Azt is észrevettem azonban, hogy lassan kifullad az a hajtóerő, amit az alkalmazás adni tud.
Gergely Márton két keréken a Pap-réten
HVG/Gergely Márton
