Betöltés...
Negyven fölött sokan azt tapasztalják, hogy a testük mintha csendben átállna egy másik üzemmódra. A hasi zsír könnyebben megmarad, a délutáni fáradtság gyorsabban lecsap, a fogyás lassabb lesz, a vércukorértékek pedig makacsabbul mozdulnak rossz irányba. Ilyenkor hajlamosak vagyunk mindezt egyszerűen az öregedés számlájára írni, pedig a háttérben egy nagyon is konkrét biológiai folyamat állhat. Megnéztük, mi történik, amikor a sejtek tápanyag-érzékelése fokozatosan kibillen, és melyek azok a mindennapi szokások, amelyekkel ezt érdemben befolyásolhatjuk.
Délután három van, és úgy érzzük, mintha lemerültünk volna. Pedig nem történt semmi különös. Ugyanaz a reggeli, ugyanaz a kávé, ugyanaz a rohanás, mint máskor. Csak most nehezebben indult volna a nap, hamarabb jött volna az éhség, este pedig már megint ott a bosszantó felismerés, hogy a nadrág dereka szorosabb, mint tavaly ilyenkor. Nem látványos összeomlás ez, inkább lassú eltolódás. A test mintha csendben átírná a szabályokat.
Ilyenkor sokan egyszerűen annyit mondanak, hogy ilyen a kor, lassul az anyagcsere. Csakhogy a háttérben jóval érdekesebb folyamat zajlik. A sejtjeink folyamatosan figyelik, mennyi energia és tápanyag áll rendelkezésre, és ehhez igazítják a működésüket. Raktározzanak vagy égessenek. Építkezzenek vagy javítsanak. Pörögjenek tovább, vagy inkább visszavegyenek és rendet rakjanak a háttérben. Ha ez a finom belső hangolás veszít a pontosságából, annak nagyon is ismerős következményei lehetnek a hétköznapokban: makacsabb hasi zsír, ingadozóbb energia, nehezebb fogyás, romló vércukorértékek.
Mit tudunk ma a lánycsecsemőkről, és mire érdemes figyelni szülőként, hogy ne a sztereotípiák, hanem a baba valódi szükségletei vezessenek minket? Hogyan hegesztjük a babákra tudtunkon kívül a nemi szerepeiket? Vida Ágnes pszichológus, kötődésterapeuta, „babapszichológus” írása.
