Betöltés...
E négy egyszerűsítéssel összességében a „Többet! Gyorsabban! Hamarabb!” társadalmi nyomás ellen védekezhetnek a szülők.
1. Szelektáljunk a játékok közt!
Érvényesítsük a kevesebb több alapelvét a játékok számában és komplexitásában. Az úgynevezett fejlesztőjátékok – paradox módon – nem a fejlődést szolgálják, hanem épp ellenkezőleg: gátolják a kreativitást és az önállóságot. A legegyszerűbb játékszerek a legjobbak, ugyanis abba „láthat bele” a legtöbbet a gyerek. Egy fakanál lehet sétabot és emberke két egymást követő játékban, a folyóparton felszedett kaviccsal kacsázni lehet, de otthon játszhatjuk azt, hogy pénzérme. Ha a gyerek kevesebb komplexitással találkozik, nő az érdeklődése, ez pedig a figyelem erejét fejleszti.
2. Legyenek szokásaink!
Szokásaink adják meg a biztonság érzését. A ritmusban rejlő állandóság bizalmat teremt a gyerekben, mert elhiszi, hogy a világ kiszámítható hely. A rendszeres étkezési és alvásidő betartása, a heti étrend kialakítása nem tűnik nagy dolognak, de ezek az apró, biztonságot adó szokások sokkal fontosabbak, mint az egyszeri nagy, élményekkel kecsegtető események. A közösen végzett tevékenységek számának gyarapodásával együtt erősödik a kötődés, nő a családi „éntudat”.
3. Lassítsuk a tempót!
A családi élet menetrendjének egyszerűsítésével azt célozzuk meg, hogy a gyereknek legyen betáblázatlan ideje játszani és álmodozni. A látszólagos semmittevésben van idő megélni a mélyebb érzéseket, elfogadni az élet átlagos szépségét, csak így alakulhat ki a belülről fakadó érdeklődés. Akinek állandóan felkínálnak valamit, hogy ne unatkozzon, akit sürgetnek, akit „fejlesztenek”, felnőtt korában kisebb eséllyel találja meg az élet természetes örömeit.
4. Szűrjük ki a felnőtt világot!
Lehet, hogy gyerekünk „okosabb” lesz, ha hall a globális felmelegedésről, de kiegyensúlyozottabb biztos nem. A gyerekünk nem kis felnőtt. Ha erős érzelmei támadnak – dühös, sértett vagy szomorú –, leggyakrabban cselekvéssel rendezi a dolgot: elhajítja vagy felveszi a maciját, leül rajzolni vagy gödröt ás a homokban. Nem kell sürgetni a tudatosságot, amivel az érzelmeket címkézzük. Ha például azt látjuk, hogy lógatja az orrát, ne kezdjük el magyarázni, hogy mit érez, mert így csak a mi fogalmainkat veszi át, és nem fejleszti ki saját érzelmi intelligenciáját. Egy nagy ölelés a legtöbb esetben többet mond minden szónál.
(Forrás: Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor, Kulcslyuk Kiadó, 2013.)
Megyeri Zsuzsanna pszichológus
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
A terapeuta nem mondja meg, mit kellene gondolnunk vagy hogyan kellene élnünk, hanem olyan elfogadó kapcsolatot teremt, amelyben közelebb kerülhetünk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz. Carl Rogers személyközpontú megközelítése több mint hetven év után is a pszichoterápia egyik meghatározó irányzata. Garai Nikoletta pszichológus, egyetemi tanársegéd írása.
