Ha igen, ideje kétségbe vonni őket – könnyebb lesz az élete.
Pulzus
A TED-konferencián előadott beszéde után világsztár lett a texasi szociológus, Brené Brown. A magyarul is olvasható szerző életvezetési könyveit elkapkodják, többek között azért is, mert az elsők között emelte közbeszéddé a szégyen, a sebezhetőség tabutémáit.
Lássuk, mit tart ő a sebezhetőség négy mítoszának, és mit gondol róluk.
1. A sebezhetőség gyengeséget jelent.
A legszélesebb körben elfogadott és egyben a legveszélyesebb tézis. Szeretjük látni mások igazi valóját, de félünk láttatni magunkban. Félünk, hogy igazi énünk nem elég – hogy amit mi fel tudunk ajánlani, az édeskevés.
2. Nem vagyok sebezhető.
Mikor úgy teszünk, mint akik elkerülhetik, hogy megsértsék őket, olyan viselkedést erőltetünk magunkra, ami összeegyeztethetetlen a személyiségünkkel. A sebezhetőség megtapasztalása nem választás kérdése – csak azt választhatjuk meg, hogyan reagálunk, amikor például bizonytalansággal vagy érzelmi árulással kerülünk szembe.
3. Megoldom egyedül.
A sebezhetőség megismerése nem az a fajta utazás, amire egyedül indul az ember. Olyan emberekre van szükségünk, akik engedik, hogy a létezés új útjait próbáljunk keresni önmagunkhoz, anélkül, hogy ítélkeznének felettünk.
4. A bizalom megelőzi a sebezhetőséget.
Nem létezik olyan teszt, olyan műszer, amely jelezné, mikor biztonságos megmutatni magunkat. A bizalom a sebezhetőség terméke, melynek kialakulása időbe telik, sok munkával és figyelemmel, teljes elköteleződéssel jár.
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, melyben lelki ellenálló képességünkkel foglalkozunk. Keresse az újságosoknál vagy rendelje meg!
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.
Messziről nézve a dinamika egyszerűnek tűnik: az egyik fél domináns, parancsolgató, nagyhangú, a másik pedig tojáshéjon lépkedve kering körülötte, lesve minden hangulati rezdülését. Az erősebb diktál, a gyengébb csendesen fejet hajt, a konfliktusok rövidek, ha egyáltalán vannak még, és a viták egyoldalú utasításokban érnek véget. Belülről már sokkal összetettebb a kép. Dajka Emőke pszichológus írása.
