Betöltés...

Mindig büntessen a jegyellenőr?

Szólnak érvek a megértés, de a mindenkire érvényes szigor mellett is – közli egy dán kutatás.

  • Pulzus

Az utasokat megértő szolgáltató vagy a társadalmi igazságosság fenntartója? A jegyellenőrök e két szerep között választanak – mérte fel Camilla Bank Friis dán szociológus.

Abban, hogy nem büntetnek meg minden bliccelőt, persze szerepet játszik az is, hogy az ellenőrök egy csoportja önvédelemből kerüli az erőszakos konfliktusokat.

De benne van az is, hogy nyitottak a menthető esetek mérlegelésére, főképp az idősebbek békén hagyására.

A kutató részben testkamerák felvételei, részben az ellenőrökkel folytatott interjúk alapján tette közzé cikkét a Symbolic Interaction folyóiratban.

A másik csoporthoz azok tartoznak, akik szerint nem igazságos, ha különbséget tesznek; egyformán meg kell bírságolni mindenkit, aki mások rovására keresi a maga előnyét.

Mindkét csoport hihetően meg tudja indokolni, miért választja az egyik vagy másik utat.

Friis azért is tartotta fontosnak a felmérését, mert úgy látja, hogy a szakirodalom keveset foglalkozik azzal, hogyan alakul ki hasonló helyzetekben a néhány fős csoportok felfogása, működése.

Ez pedig tanulságos lehet mások mellett a rendőrök esetében is.

A polgárokkal közvetlen kapcsolatba kerülő hivatalos emberekről Friis azt is megjegyzi, hogy korábbi kutatás szerint gyakrabban lesznek erőszak áldozatai azok, akik munkájuk velejárójának tekintik az erőszakot. 

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál, vagy rendelje meg!

Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.