Betöltés...

A munka–magánélet mérlege - Nem vagyok elég jó?

A libikóka közepére állva, lelassulva, a saját testünk mozgá­sára figyelve egyenesbe hozhatjuk a mérleghintát. Ugyanígy a munkában és a magánéletben is megtalálhatjuk azt az egyensúlyt, amelyben időt tudunk szánni a karrierünkre, a párkapcsolatunkra, a családunkra és önmagunkra is.

  • Pulzus

András jól menő cégnél dolgozik, ahol gyakornoki pozícióból küzdötte fel magát vezetővé. Az évek során sokat dolgozott, közben családot is alapí­tott, látszólag kerek és szép élete van, amelyben mindennek megvan a maga helye. Ő azonban napi szinten szorong, hogy mindenhol helytálljon, eltartsa a családot egyedül, legyen elég ideje a fe­leségére, a gyermekére. Idővel a szorongása túl sok energiáját veszi el, és annyira nyomasztóvá válik számára, hogy mindent megtesz az elnyo­másáért. Ezért irreális munkatempót diktál ma­gának és a csapatának egyaránt, hiszen ha jól tel­jesít, megmarad a stabil állása, elismerik, növe­kedhet a fizetése, ami további biztonságot adhat a családja számára. András gyakorlatilag robot üzemmódba kapcsolva viszi a mindennapjait, a szorongás nyomása elől menekülve. A családjá­val kevés minőségi időt tölt, mivel otthon is a másnapi elintézendők, megbeszélések, konflik­tusok járnak a fejében. Indoklása szerint mindezt a közös stabil és boldog életükért teszi.

Hozzászólások

A legtöbben rossz számot figyelünk – ezért nem a testsúly alapján érdemes megítélni az egészségünket

Sokunk hangulatát még mindig egyetlen szám határozza meg: amit reggel a mérlegen látunk. Ha kevesebb, elégedettek vagyunk, ha több, csalódottak. Pedig a longevitykutatások egyre inkább azt mutatják, hogy nem a testsúly, hanem a testösszetétel az igazán fontos. Két ember lehet ugyanannyi kiló, mégis teljesen eltérő egészségi kockázatokkal, anyagcserével és várható életkilátásokkal. A kérdés nem az, hogy mennyit mutat a mérleg, hanem az, hogy mennyi izmot és milyen zsírszövetet halmozunk fel az évek során. Győző-Molnár Anna táplálkozástudományi szakember írása.