Betöltés...

Hátrahagyott részünk - Kapacitás a szenvedésre

Hogyan él együtt gyermeki és felnőtt énünk? Honnan jönnek a mindent elsöprő érzelmek? Hogyan gondolkodhatunk úgy a belső gyermekről mint metaforáról? Feldmár András beszélgetése Huszár Annamáriával, a Feldmár Intézet terapeutájával.

  • Pulzus

H. A.: A belső gyermek nagyon trendi fogalom manapság. Ahogyan erről most gondolkodunk, az tulajdonképpen egy metafora, amely a személyiségünk gyermekkorban bevésődött, nem tudatos részét írja körül. A belső gyermekhez társíthatók az érzelmeink: félelem, fájdalom, bánat, düh, öröm, boldogság, szeretet. Ez a metafora azt is leírja, milyen gyermekkorban szerzett sérüléseink vannak, amelyek – akár tudattalanul – kihatnak a felnőtt létünk működésére is.

Hozzászólások

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.