Betöltés...

Hátrahagyott részünk - Kapacitás a szenvedésre

Hogyan él együtt gyermeki és felnőtt énünk? Honnan jönnek a mindent elsöprő érzelmek? Hogyan gondolkodhatunk úgy a belső gyermekről mint metaforáról? Feldmár András beszélgetése Huszár Annamáriával, a Feldmár Intézet terapeutájával.

  • Pulzus

H. A.: A belső gyermek nagyon trendi fogalom manapság. Ahogyan erről most gondolkodunk, az tulajdonképpen egy metafora, amely a személyiségünk gyermekkorban bevésődött, nem tudatos részét írja körül. A belső gyermekhez társíthatók az érzelmeink: félelem, fájdalom, bánat, düh, öröm, boldogság, szeretet. Ez a metafora azt is leírja, milyen gyermekkorban szerzett sérüléseink vannak, amelyek – akár tudattalanul – kihatnak a felnőtt létünk működésére is.

Hozzászólások

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.