Tegyük fel, hogy új munkát keresel. Egy belső hang azt mondja, nem vagy elég okos és felkészült, hogy jobb, ha nem pályázod meg az állást, mert úgyis csak le fogsz bőgni, és akkor végképp eláshatod magad. Aztán egy másik, vékonyka hang is megszólal, azt motyogja halkan, alig érthetően, hogy igenis képes vagy rá, ne hátrálj meg, de megint jön a ledorongoló, amelyiknek sokkal nagyobb a szája. Ekkor kicsit felszívod magad, előkapod a méltatlankodó részed, és pár pillanatra el is hiszed, hogy minden rendben van, de a gyomrodban a görcs jelzi: nem ez a legmélyebb meggyőződésed. Tiszta káosz. Kínodban leülsz a tévé elé, kezedbe veszed a chipset és a távirányítót, hogy végre kiüríthesd a fejedből a zűrzavart. A vicces jelenetek és a szénhidrát javít a hangulatodon, de csak ideig-óráig. A bűntudatot keltő részed hamarosan benyögi, hogy az ilyen gyenge és jellemtelen alak mégis mire számít, milyen jó dolgok történnek majd vele, ha még a chipsről és a sorozatokról sem képes lemondani. Ismerős?
Menedzserek és Tűzoltók
A fenti belső dialógus csak egy a sok millió lehetséges közül, amelyek lejátszódnak a fejünkben egy-egy élethelyzetben. A részeink/alszemélyiségeink megszámlálhatatlan formában képesek megmutatkozni, nemcsak viselkedésben, hanem sokszor testi érzetekben, gondolatokban, érzések vagy emlékbetörések formájában. Tapasztalásainknak szerencsére vannak tipikus elemei, amelyek könnyebbé teszik a felismerést.
