Betöltés...

Házasság újratöltve - Újjászülető szerepeink 

Attól a perctől kezdve, hogy két ember családot alapít, szinte kötelező változáson megy át. Ha ez a változás előremutató, akkor fejlődésnek hívjuk, ha elmarad, és a megrekedés lesz a jellemző, a pár vagy a család krízisbe kerül. Mind a krízisnek, mind a harmonikus együttélésnek vannak általános jellemzői, de ezek másképp jelennek meg a nők és a férfiak szempontjából. 

  • Pulzus

Személyiségünk érése, egyéni társadalmi beágyazottságunk az életünk során hol összetalálkozik a családban betöltött feladatainkkal, hol pedig elágazik tőle, és új utakra indul. Lehetünk karrier szempontjából a mélyponton, mert elvesztettük az állásunkat, ugyanakkor boldog szülők egy frissen alakuló családban. És ez fordítva is igaz. Akárhol járunk is belső fejlődésünkben vagy családi életutunkban, a kettő óhatatlanul hat egymásra. Ezt még tetézhetjük a nemi szerepeinkből adódó különféle problémákkal, és máris nehezen felírható egyenletben vagyunk az ismeretlen elem. Képzeljünk el például egy ötvenes nőt, aki épp a változó kor tüneteivel kínlódik – amit egyben nőisége elvesztésének is tekint –, házassága a férje a kapuzárási pánikja miatt válságjeleket mutat, és nemrég unoka is született, tehát a nagyszülői szerepbe is be kell illeszkedni.  

Hozzászólások

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.

Pulzus