Betöltés...

Kezünkben a kulcs - Asszertivitás: behódolás és agresszió között 

Bolti reklamáció, munkahelyi viták, párkapcsolati konfliktusok? Életünk minden területén döntő, hogyan kommunikálunk. Azaz valójában az a fő kérdés, fejlesztjük-e a személyiségünket. 

  • Pulzus

Egy helyzet – három megoldás. A céghez új osztályvezető kerül. Kezdetben jó fejnek tűnik, de hamar kimutatja a foga fehérjét. Kiderül róla, hogy kérlelhetetlen zsarnok. Az utolsó szuszt is kisajtolja az embereiből, kedvesség nulla, elismerés zéró, csak a számok érdeklik. Nincs magánélet, a cég érdeke mindig, mindenben az első.  

A kissé tartózkodó Anna hamar hozzáidomul az új rendszerhez. Teszi, amit mondanak neki, otthon azonban egyre feszültebb. A gyerekei csínytevéseire egyre ingerültebben reagál, a férje közeledési kísérletei egyre ritkábban érnek nála célt.  

Zoli amolyan igazi alfahím, aki nem hajlandó lenyelni a békát. Beszólogat az új főnöknek, tudatosan ellenszegül az utasításainak, és a legutóbbi értekezleten még egy fenyegetésként értelmezhető gesztust is megengedett magának. Ha ez a két ember egy légtérben van, akkor szikrázik a levegő.  

Dénes nyugodt, kimért. Nem veszi magára az új főnök kirohanásait. Amikor az irreális követelésekkel áll elő, ő kedvesen, de határozottan elmondja, hogy mindebből mi az, ami megvalósítható, és mi az, ami túlmutat a reális lehetőségeken. Lojális a céghez, de nem hagyja, hogy a munkája bekebelezze a magánéletét.  

Hozzászólások

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.