Betöltés...

Közös félelmünk, amit együtt gyógyíthatunk

Nagyon sokféle negatív érzést válthatnak ki belőlünk az éghajlatváltozással és a természet pusztulásával kapcsolatos jelenségek, ám az ökoszorongásnak lehet pozitív hatása is a pszichénkre. Hogyan juthatunk el a solastalgiától a biofíliáig?

  • Pulzus

Halálos tornádók, pusztító szárazságok és csapadékhiány, mindent letaroló erdőtüzek, vagy éppen a Magyarországra telepíteni szándékozott akkumulátorgyárak ellenőriz(het)etlen környezetszennyezése.

Megannyi esemény és hír, amelyek nap mint nap szembesíthetnek bennünket azzal, hogy nyakunkon a sokáig csak emlegetett klímaváltozás – sőt immár klímaválság –, valamint, hogy a fenyegető jelek ellenére az emberi tevékenység sok szempontból tovább rontja a helyzetet, ahelyett, hogy mentenénk, ami még menthető.

Nem véletlenül érzékelhető egyre többeknél valamiféle pszichés reakció erre a jelenségre, különösen a fiatalabb korosztályok körében. Egy pár évvel ezelőtti nemzetközi felmérés úgy találta, hogy a 16–25 éves korosztály tagjainak több mint fele szomorúságot, szorongást, haragot, tehetetlenséget, bűntudatot él át a klímaváltozás eseményeinek kapcsán.

Érzelmi reakciók széles spektruma

Ezek közül a leggyakoribb, a szorongás olyan, a tehetetlenség érzetével összekötődő félelem, amikor úgy érezzük, nem vagyunk befolyással a történésekre.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos kellemetlen érzésekre a klímaszorongás helyett egyébként helyesebbnek tartja az ökoszorongás fogalmat Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus, az ELTE docense, mert szerinte itt többről van szó, mint a klímával kapcsolatos aggodalmakról, ez ugyanis egy jóval átfogóbb, a természetet és a jövőnket egyaránt veszélyeztető jelenség.

Ezek az aggasztó változások pedig érzelmi reakciók nagyon széles spektrumát válthatják ki, amit összefoglaló néven pszichoterratikus szindrómaként emlegetett Glenn Albrecht ausztrál ökofilozófus. Ennek a negatív dimenziójához tartozik a szorongáson túl sok más jelenség is, a dühtől a veszteségérzeten és az ökobűntudaton át az ökogyászig.

Ez utóbbit solastalgiaként is említi, és azt a fájdalmas, nosztalgikus érzést érti alatta, ami a már megtapasztalt vagy előrevetített ökológiai veszteségek nyomán ébred valakiben. Megjegyzendő, hogy a természet átalakulásával kapcsolatos sokszínű mentális állapotba akár a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) is beletartozik, ami például egy extrém időjárási jelenség átélése után alakulhat ki.

Olvassa tovább a cikket a HVG Pszichológia 360-on! Az első hónapban az előfizetés csak 5 Ft. Bővebben a lapról itt. Böngésszen egyedülálló pszichológiai Tudástárunkban!

Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

Mi történik velünk, amikor végre kimondjuk, amit évekig titkoltunk?

A traumatikus élmények túlélőit gyakran éppen a szégyen és a félelem tartja csendben: attól tartanak, hogy ami velük történt, kimondhatatlan, elviselhetetlen vagy mások számára túl sok lenne. A gyógyulás azonban sokszor nem a felejtéssel kezdődik, hanem azzal, hogy biztonságos kapcsolatban, empatikus figyelem mellett mégis szavakat kap a történet. Nagy Henriett pszichológus írása azt mutatja meg, miért lehet felszabadító ereje a trauma elmondásának vagy leírásának, és hogyan segíthet a kimondás abban, hogy a múlt többé ne az egész életünket szervezze.