Betöltés...

10 gyakorlat, amivel közelebb kerülhetünk önmagunkhoz

L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus annyira fontosnak tartja a helyes önismeretet, hogy ezt segítő-fejlesztő kártyacsomagot dolgozott ki, amelynek gyakorlatai a gyermekkori sérülések feldolgozásától az önbecsülés megerősítéséig vezetik az érdeklődőket. Ezekből válogattunk 10 kérdést.

  • Pulzus

Hogy el tudjunk indulni már idén nyáron az önismereti úton, íme 10 téma, amelyet végiggondolhatunk a Közelebb önmagunkhoz önismereti kártyáiból, amelyeket nemrég jelentetett meg L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, integratív hipnoterapeuta, a Személyiségfejlesztő Akadémiát is alapító szakember.

1. Szeretet adok-kapok: Húzzunk egy vízszintes vonalat egy lap közepére vagy az önismereti naplónkba. Ez az életvonalunk, amely a születéssel indul, és az éveket mutatja majd. A születési ponthoz húzzunk egy függőleges (merőleges) szakaszt, ami a szeretet erősségét jelzi: fölfelé a pozitív (0-tól +5-ig), lefelé a hiány (0-tól -5-ig). Rajzoljuk meg színes ceruzával életvonalunkon, hogy mikor, kitől (nevét írjuk a grafikon mellé) mennyi szeretetet kaptunk, és egy másik színnel, hogy mikor, kinek (nevét írjuk fel) mennyi szeretetet adtunk. Közben naplónkba írjon le mindent, ami csak eszünkbe jut.

És néhány kérdés, amit ennek kapcsán feltehetünk magunknak:

Milyen érzés visszatekinteni az életünkre a szeretet szempontjából?

Melyik kort élnénk át újra szívesen?

Mikor és kitől kaptuk a legtöbb szeretetet? Mikor hiányzott nagyon?

Mikor és kinek adtuk a legtöbb szeretetet?

Előfordult-e, hogy képtelenek voltunk szeretetet adni valakinek?

Mi okozhatta ezt?

Hozzászólások

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.