Az intuíció az a képességünk, hogy ösztönösen tudunk valamit, anélkül, hogy mentálisan feltárnánk vagy intellektuálisan feldolgoznánk azt – a tudás mélységes érzése az elemzés folyamata nélkül. Nem tudjuk megmagyarázni, miért – nincs statisztika vagy kutatás, ami bizonyítaná az álláspontunkat. Csak tudjuk.
Az intuíció képességével mindenki rendelkezik; velünk született készség. Naponta használjuk, gondolkodás nélkül, valahányszor a szokásostól eltérő dolgot teszünk. Természetes része emberi lényünknek, ám mint mindent, e készséget is fejleszteni, csiszolni kell. Minél többet használjuk, annál erősebb lesz.
Gyermekként intuitívak vagyunk, ám sokan tizenéves korunkra eltávolodunk az intuíciónktól, ahogy igyekszünk a világot értelmezni, és megtalálni benne a helyünket. Az intuíció nem új tudás, amit el kell sajátítani, hanem feltárásra váró, fejlesztendő, bennünk rejlő képesség.
Az intuíció nem verseng a racionális elménkkel, egyszerűen csak énünk egy másik része, amelyet állandóan használunk, ám gyakran korlátozott, tudattalan módon. A racionális elménk és az intuitív érzékünk együtt is dolgozhat; ekkor kel csak igazán életre az intelligenciánk valódi hatalma.
Amikor halljuk azt a belső, vezérlő hangot, az az intuíciónk. Ez nem mágia: a múltbeli tapasztalataidon alapul, az életed során összegyűjtött adatokon és annak tudattalan megértésén, hogy mi lenne számodra a legegyenesebb út. Összekapcsolódik a mindannyiunk számára elérhető kollektív tudással.
