Életünk egyre nagyobb szeletét tölti ki az, hogy szobákban ülünk, képernyők előtt dolgozunk, szórakozunk, teremtünk kapcsolatot. Ezzel párhuzamosan pedig egyre jobban elszakadunk a természettől, annak ritmusától, s így önmagunktól is – állítja egy új könyv szerzője, Kirsty Gallagher, brit spirituális coach, jógaoktató. A szakrális évkör – Élj összhangban a természet ritmusával! szerzője úgy véli, ha a természet évszakaival és ciklusaival összhangban élnünk, választ kapunk legégetőbb kérdéseinkre.
Aligha lehet újdonságnak nevezni Gallagher gondolatát, hiszen az emberiség egyik legősibb, sok ezer éven át aktív ösztönére próbálja visszairányítani az urbanizált életmódhoz szokott figyelmünket. Arra, hogy szemléljük és kövessük a Nap és a Hold ciklusait, próbáljuk az életmódunkat az évszakok változásaihoz igazítani, és maradjunk harmóniában a természeti világgal. És ez nem csupán naiv vagy ezoterikus elképzelés, hanem tudományosan bizonyított tény. Számos kutatás mutatott rá arra, hogy akik rendszeresen kapcsolódnak a természethez, azoknak jobb kedvük lesz, jobban tudnak figyelni, alacsonyabb a stressz-szintjük, kevesebbet szoronganak, jobban működik az immunrendszerük és empatikusabbak.
Ciklusokban létezünk
De mit lehet tanulni a természettől? Például a változás elfogadását. Felismerhetjük, hogy mi is, akárcsak a természet, ciklikusságban létezünk, és a testünk ennek megfelelően regenerálódik, cserélődik és megújul. Márpedig ez a gondolat sokat segíthet, amikor életutunk során újra és újra megrekedünk, sokszor csupán azért, mert ragaszkodunk ahhoz, hogy az élet lineáris legyen, mindennap ugyanúgy történjen minden, és mi mindent irányítani tudjunk. Ez a meggyőződés azonban a fejlődésünk gátja, hiszen, ha ragaszkodunk ahhoz, amit már kinőttünk és nem működik, akkor megrekedünk és boldogtalanok leszünk. A természethez kapcsolódás éppen az „isteni időzítés ritmusát” segít megérteni, azt, hogy minden dolognak oka és ideje van, és nem szabad ellenállni a változásnak – hangsúlyozza Kirsty Gallagher.
A természethez való lelassulás és a képernyőktől való elszakadás ahhoz is elvezet, hogy lelassuljunk, megpihenjünk, tudatosan befelé figyeljünk. Modern világunk nagy kísértése, hogy elhiteti velünk, mindig tökéletesnek és tettre késznek kell lennünk, sosem szabad üresjáratokat hagyni, így nincs időnk pihenni, regenerálódni, összegezni. A természettől viszont megtanulhatjuk, hogy a bőség, növekedés és virágzás időszakait sivár periódusok követik, amikor a sötétség, a látszólagos sikertelenség uralkodik. Mégis – hívja fel a figyelmet A szakrális évkör szerzője – ezekből a sivár időszakokból lehet talán a legtöbbet tanulni magunkról és az életről, ezek adják a belső növekedést, készítik elő életünk új szakaszát.
