Betöltés...

Lelki lökhárítóink segítenek, hogy boldogabbak lehessünk

A boldogság olyan érzelmi állapot, amire mindenki vágyik. Tudományos vizsgálata bonyolult kérdés, pszichológiai, szociológiai, filozófiai, közgazdaságtudományi, sőt orvostudományi oldalról is megközelíthető. A pszichológia elsősorban a mentális egészség és a személyiségjellemzők középpontba helyezésével közelíti meg a témát.

  • Pulzus

A pszichológiai meghatározás szerint a boldogság egyfelől érzelmi állapot (a gyakran átélt pozitív érzelmek, például öröm megélése), másrészt motivációt jelent, hogy törekedjünk a belső harmóniára: hogy tartalmas társas kapcsolatokat ápoljunk, vagy keressünk és megvalósítsunk olyan célokat, amelyek értelmet, jelentést adhatnak az életünknek. A boldogság szorosan összefügg a mentális egészséggel, amely garantálhatja az eredményes megküzdést a stresszel, végeredményben kevesebb szorongást és depressziót okozva a mindennapok során. Ezért az egészséges stresszkezelés és a boldogság kéz a kézben jár.

Az egészséges stresszkezelés nemcsak azt jelenti, hogy nem betegszünk meg, hanem azt is, hogy bizonyos stresszorok hatására fejlődünk. Vagyis amennyiben sikeresen megbirkózunk ezekkel a helyzetekkel, megerősödve, egészségesebben léphetünk ki a küzdelemből, ami lehet szakítás, munkahely elvesztése vagy megbirkózás egy betegséggel.

Ha valaki hatékony megküzdő, az nem jelenti, hogy ne szenvedné meg a stresszorok keltette negatív élményeket, vagyis ne élne át szorongást vagy gyötrő bizonytalanság-érzést. Ehelyett arról van szó, hogy ő rövidebb ideig éli át ezeket, aminek az lesz a következménye, hogy ezek a negatív érzések végső soron nem lesznek képesek tartósan megakadályozni, hogy az élet különböző területein a személy sikeresen működjön (például a munkában, a családi és baráti kapcsolatokban).

Hozzászólások

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.