A klinikai szakpszichológus és terapeuta gyakran hallja a munkája során, hogy a múltat már nem kell boncolgatni, hiszen ami volt, elmúlt. De hiszen azok, akik vagyunk, mégiscsak abból fakad, amilyenek korábban voltunk. Ha megkezdjük az ismerkedést magunkkal, egyre szabadabbak lehetünk, és olyan életet építhetünk fel magunknak, amelyben már megmutathatjuk, kik is akarunk lenni valójában. Megerősíthetjük a kapcsolatainkat, vagy akár kiléphetünk belőlük, ha azok nem szolgálnak minket. Az önismeret segítségével jobb döntéseket hozhatunk, és magabiztosabban bánhatunk a saját érzéseinkkel és a körülöttünk lévőkéivel.
L. Stipkovits Erika több önismereti kötetet is írt már, amelyekhez rengeteg tesztet és gyakorlatot mellékelt. Azt tapasztalta viszont, hogy ezekhez a legtöbb olvasó hozzá sem kezdett. Pedig – mondta nemrég a HVG Extra Pszichológia Szalonban tartott előadásában – fontos lenne, hogy ne csak tudjuk, hogy a korábbi életünk hogyan hatott ránk és a működésmódjainkra, hanem érezzük is, hogy a tudás birtokában már lehetőségünk van másképp élni. Ehhez persze gyakorolni kell, hogy ami fejben megvan, azt a hétköznapi cselekedeteinkben is a magunkévá tehessük.
A szakpszichológus szerint ha valaki komolyan foglalkozik a kártyákkal, akár négy-öt évet is eltölthet velük. Hiszen időt kell szakítani a csomagra, szünetet tartani a lapok között, akár visszatérni hozzájuk néhány hét elteltével. A szerző azt javasolja, vagy egy másik emberrel végezzük el a gyakorlatokat, vagy csináljuk egyedül, de mindenképpen önismereti napló vezetésével. Én az utóbbi módszert próbáltam ki. Évek helyett csak heteim voltak a tapasztalatszerzésre, de arról már tudok mesélni, hogy néhány, véletlenszerűen választott kártyalap milyen érzéseket ébresztett bennem.
Fájdalmas lapjárás
Sokan azért ódzkodnak az önismeret gyakorlásától, mert attól félnek, hogy olyasmivel szembesülnek, amit látszólag nem bírnak el. De a fájdalmat sajnos nem lehet megúszni. Dolgozni kell vele, máskülönben újra és újra dühítő, szorongató helyzetekben találhatjuk magunkat. Biztosan vannak például olyan emberek, akikhez rossz érzéseink fűződnek, de ennek okait mégsem tudjuk megfogalmazni. Lehet, hogy valamelyik családtagunkról van szó. Hogy ne így folytatódjon, ki kell bogoznunk a csomókat.
