Életünk folyamán több, néha kevesebb párkapcsolatban próbáljuk megtalálni a szerelmet, a biztonságot, a boldogságot és önmagunkat. Egy másik ember által szeretnénk egésszé válni, az ő tükrébe nézve szeretnénk saját magunkat szépnek, jónak, megbecsülhetőnek látni.
Sokan bele sem gondolnak, hogy társuk is ugyanerre vágyik, neki is hasonlóak a céljai, és ő is keresi a saját boldogságát. Nincs jó recept, hogyan is kell jól csinálni, hogy mindkét ember mindig jól járjon. Mindenki követ el hibákat, ballépéseket, tesz olyasmit, ami a másiknak éppen akkor, éppen úgy nem megfelelő vagy akár rossz.
A harmóniát elérni nem egyszerű feladat. Közös célok, élmények, állandó odafigyelés, tudatos jelenlét, az apró dolgok és lehetőségek észrevétele a mindennapokban: ezek a kövecskéi annak az útnak, amelyen járva kiegyensúlyozottan működtethető egy párkapcsolat. De mindez nem mindig tud megvalósulni. Két ember kapcsolata állandóan változó, dinamikus rendszer, ideális esetben egymást inspiráló és támogató együttműködés.
Manapság sokat hallani, hogy valaki azért nem tesz meg dolgokat a másik kedvéért, mert úgy hiszi, ezzel „feladja” önmagát. „Ha nem jön magától, akkor az nem is az igazi” – hallani sokaktól. Hát nem is lesz igazi soha, ha így gondolkodunk! Egy kapcsolatban éppen az a pláne, hogy apró kis szálakkal, és egyre többel, kapcsolódunk a másikhoz. Közös teret építünk, ami csak a miénk, és amibe önmagunkból is sokat beleadunk, miközben önmagunkat, a céljainkat, a személyiségünket megőrizzük. Hiszen a másiknak is az tetszett meg. Mindeközben persze megteszünk dolgokat a társunk kedvéért is, hiszen ő is ezt teszi, ettől csiszolódik, alakul a kapcsolat. Az adok-kapok szabályai szerint ez működik is.
