Életünk különböző korszakaiban más tesz minket boldoggá. Egy újszülöttnek elegendő az alapvető szükségleteinek kielégítése, vagyis az egészség, a biztonság, a tele pocak és az anyja közelsége. Az egészséges babák eredendően derűsek. Amikor gyermeki ártatlansággal csodálkoznak rá a világra, az boldog állapot. Naiv életszemléletük fokozatosan megváltozik, feltöltődik egyéni jelentésekkel. Utánzás, modelltanulás és tapasztalások útján kifejlődik a viszonya önmagához és a világhoz, és ez már igen korán meghatározza a készséget is a boldogságra.
A kisgyermeket a szülők és a társak figyelme és különféle dolgok, játékok megszerzése teszi a leginkább boldoggá.
Óvodásokat kérdeztem meg, mikor voltak a legboldogabbak: a válaszolók 30 százaléka családi és közösségi élményekhez (ünneplés, nyaralás, új dolgok kipróbálása) kapcsolta a boldogságát, 70 százaléka pedig az ajándékokhoz kötötte a boldogság érzését. Talán a gyerekek így túlzottan anyagiasnak tűnhetnek, de ne felejtsük el, hogy a játékok a valóság szimbólumai, a gyermekek mágikus világának eszközei, amelyekkel létrehozzák, modellezik és gyakorolják a valós élethelyzeteket, átélik a szerepeket és a különböző nézőpontokat.
Az iskolás korosztály életében már a személyes sikerek, eredmények elismerése is óriási jelentőséget kap. Egyre fontosabbá válik a közösségben betöltött szerep, a referenciaszemélyektől kapott dicséret és jutalom.
Kamaszkorban először az identitáskeresés kerül a középpontba, majd a szerelem válik az élet legnagyobb ajándékává, de a tárgyak birtoklása továbbra is lényeges szempont marad.
Emlékszem, hogy tinédzserként egy farmernadrág, egy magnó és egy gitár tökéletesen meg tudta alapozni a boldogságomat. Ez a három tárgyi dolog ugyanis az önkifejezést és a zene által egy bizonyos közösséghez tartozásomat segítette elő.
