Az idősödő immunrendszer egyik látszólagos ellentmondása, hogy miközben egyre nehezebben birkózik meg az új fertőzésekkel, a szervezetben tartós gyulladás alakulhat ki.
Az immunvédelem csökkenését a mindennapokban is megtapasztalhatjuk, hiszen egy fertőzés után tovább tarthat a felépülés, bizonyos oltások kevésbé erős védelmet alakíthatnak ki, és a sérült szövetek is lassabban regenerálódhatnak.
Közben a szervezetben továbbra is jelen lehetnek azok a molekulák, amelyek veszélyt jeleznek az immunrendszernek, ezért a gyulladás akkor sem csitul el teljesen, amikor már nincs szükség rá. Mintha az immunrendszer nehezebben mozdulna meg, amikor valóban védekeznie kell, utána viszont nem tudna időben leállni – ez az öregedés biológiai folyamatairól szóló sorozatunk újabb fejezete.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260731_petefeszek-menopauza-utan
A folyamat megértéséhez nem elég azt vizsgálni, hány immunsejt áll a szervezet rendelkezésére. Legalább ennyire fontos, hogy ezek a sejtek miként adnak hírt egymásnak a veszélyről, mennyire pontosan érzékelik a kapott jelzéseket, és képesek-e időben leállítani a szükségtelenné vált reakciót. Az öregedéssel a sejtek közötti üzenetváltás egyre több ponton akadozhat. Előfordulhat, hogy egy fontos jelzés késve vagy túl gyengén jut el a címzetthez, máskor éppen az okoz gondot, hogy egy üzenet a szükségesnél tovább marad érvényben. Az is megtörténhet, hogy a célsejt már nem úgy reagál rá, ahogyan korábban. A probléma ezért nem egyszerűen az, hogy valamelyik hírvivő molekulából túl sok vagy túl kevés termelődik. Hiba csúszhat az üzenet elküldésébe, fogadásába vagy értelmezésébe, és az is előfordulhat, hogy a szervezet nem tudja időben lezárni a reakciót, majd eltakarítani az utána maradó sejttörmeléket.
A témában Prof. Dr. Erdei Anna immunológus, az MTA rendes tagja és az ELTE TTK Immunológiai Tanszékének egyetemi tanára segített eligazodni. Kutatásainak középpontjában a veleszületett és a szerzett immunitás együttműködése, valamint a komplementrendszer és a B-sejtek működése áll, amelyek szerepét és kapcsolatát allergiás reakciók és autoimmun folyamatok esetében is vizsgálta.