Pszichológusszemmel nem csak akkor nem nőtt fel valaki, ha nem tud elköltözni otthonról – holott rég itt lenne az ideje, hogy eltartsa saját magát. Akkor is ezt kell mondanunk, amikor valaki – az érzelmi élete miatt – nem képes felelősen kezelni a saját sorsát.
Az okok sokfélék, és az esetek egy része nyilvánvalóan érthető. Mégis, bizonyos kortól személyes és társadalmi érdekek is fűződnek ahhoz, hogy az ember fejlessze a mindennapi élethez szükséges kompetenciáit, például egyeztesse az időbeosztását másokkal; hozzon körültekintő döntéseket; vállaljon felelősséget pénzügyileg a mindennapjaiban; vegye észre a rossz szokásait, amelyek másokat eltávolítanak – hogy csak néhányat említsünk.
Most arra biztatom a nyájas olvasót, hogy figyelje meg személyes viselkedését: hogyan tudja észrevenni, felfedezni saját nehézségét, majd átalakítani úgy, hogy fejlődni tudjon.
Sok családban ma már nem magától értetődő, hogy a férfi keresi a több pénzt, a nő pedig a háttérből tartja egyben az otthont. A szerepcsere papíron akár felszabadító is lehetne, a valóságban viszont könnyen sérülhet benne az önértékelés, a párkapcsolati egyensúly és az a kép, amit férfiként vagy nőként magunkról hozunk. A kérdés, lehet-e úgy újraosztani a szerepeket, hogy senki ne érezze magát vesztesnek. Márton-Koczó Ildikó coach, szupervizor, tréner cikke.
