Betöltés...
Kik voltak a besúgók, és miért jelentettek? Azontúl, hogy a nemsokára nyilvánosságra kerülő ügynöklistából megismerhetjük, hogy a családból bárki érintett-e valamennyire, rengeteg egyéb kérdés merül fel a beszervezéssel és annak pszichológiai hátterével kapcsolatban.
Inkább nők voltak vagy férfiak, fiatalok vagy idősek, vidékiek, netán fővárosiak? Értelmiségiek vagy főleg munkások? Milyen lehetett a személyiségük? És mi lehetett a magyar besúgók legfőbb indítéka az információk átadására: kényszerítő körülmények, ideológiai-politikai meggyőződés, netán hazafiasság, hogy a haza ellenségeit minden erővel meg kell állítani?
A nyilvántartási kartonokból mindez kiderülhet, de miután még soha senki nem vizsgálhatta át – mellesleg nem is bírta volna átvizsgálni – az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) és a különféle szolgálatok irattáraiban még mindig megbúvó, összesen mintegy 40 kilométernyi papírt, az efféle statisztikai kérdések megválaszolása a jövő történészeinek feladata lesz. A besúgás lélektanáról azonban máris sokat tudni, hiszen a jelenségnek jelentős szakirodalma van.
Az ígértnél két héttel később, de megnyílik az a bárki számára elérhető internetes adatbázis, amelyben az ügynöklistákat lehet majd böngészni. Mutatjuk, hogy mikor mit találhatunk az adatbázisban, és azt is, mi fog abból hiányozni.
Sok vendéget zavar, amikor rég nem látott ismerősével beül egy helyre egy kávéra, és a másik asztalnál emelt hangon online értekezlet zajlik. Sok vendéglátóst pedig az zavar, hogy az órákig mítingelő vendég csupán egy eszpresszó áráért foglalja a teret. Nemrégiben laptophasználatot visszaszorító intézkedéseket vezettek be több budapesti helyen is, így már nem lehet a nap bármely órájában vagy a kávézó teljes területén órákig dolgozgatni és az asztalt elfoglalni. De miért csinálják ezt egyes vendégek, és hogyan lehet közösen kialakítani egy vonzó kávéházi kultúrát?
