Betöltés...
Sok vendéget zavar, amikor rég nem látott ismerősével beül egy helyre egy kávéra, és a másik asztalnál emelt hangon online értekezlet zajlik. Sok vendéglátóst pedig az zavar, hogy az órákig mítingelő vendég csupán egy eszpresszó áráért foglalja a teret. Nemrégiben laptophasználatot visszaszorító intézkedéseket vezettek be több budapesti helyen is, így már nem lehet a nap bármely órájában vagy a kávézó teljes területén órákig dolgozgatni és az asztalt elfoglalni. De miért csinálják ezt egyes vendégek, és hogyan lehet közösen kialakítani egy vonzó kávéházi kultúrát?
Mennyi ideig illik egy kávézóban egyedül, laptoppal ücsörögni? Erre nem léteznek előírások, etikettek, vendégként és vendéglátóként mégis igazságtalannak érezhetjük, ha valaki órákon át foglal egy helyet. Ezért mostanában egyre több korlátozó szabályt – idő- illetve térbeli limiteket – vezetnek be kávézók, bisztrók, illetve éttermek.
Hogy kapcsolódik össze a milánói és budapesti kávéházi kultúra? Hogyan újul meg egy több mint kétszáz éves családi örökség, miközben hű marad a gyökereihez? A régi idők nosztalgikus kávéházi nyüzsgését, pezsgő találkozóhelyeit kívánja megidézni a főváros egyik legfrissebb nyitása, a Cova. Paola Faccioli vezérigazgatóval beszélgettünk.
A terapeuta nem mondja meg, mit kellene gondolnunk vagy hogyan kellene élnünk, hanem olyan elfogadó kapcsolatot teremt, amelyben közelebb kerülhetünk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz. Carl Rogers személyközpontú megközelítése több mint hetven év után is a pszichoterápia egyik meghatározó irányzata. Garai Nikoletta pszichológus, egyetemi tanársegéd írása.
