Betöltés...
Vannak szülők, akik lazán és szabadon állnak a gyerekeik önmegvalósítási törekvéseihez, engedik őket kibontakozni, és támogatják is a megszokottól eltérő választásokat, akár hivatásról, akár hobbiról legyen szó. Mások komoly elvárásokat támasztanak, konkrét szabályok mentén terelgetik a gyerekeiket, és kevés teret engednek a családi hagyományon kívül eső választásoknak.
Szél Dávid a HVG Extra Pszichológia Magazin szerzője, a nyáron jelent meg Apapara című könyvének bővített, átdolgozott kiadása. A pszichológus júliusban indult podcast-sorozatában segít a hallgatóknak utakat találni a gyereknevelés labirintusában.
Ügyes, főképp kommunikációs egyensúlyozás szükséges ahhoz, hogy a munkahelyre visszatérő anya megossza mással gyermeke gondozását.
Úgy látszik, a gyerekek fejében nem lehet valami egyszerre finom és egészséges is.
Vajon a gyerek földi létének értelmét az adja, hogy kibontakoztassa magát? S a feladatunk csak az lehet, hogy segítsünk neki kibontakozni a maga legbensőbb törvényei szerint? El kell döntenünk – szülőnek, iskolának.
Manapság meghosszabbodott az az időszak, amikor a szülők már nem nevelnek gyerekeket, de még egyáltalán nem idősek. Az így kialakuló űr – amit „üres fészek” vagy „árvaház” szindrómának is szoktak nevezni – betöltésére gyakran hibás recepteket találunk, és egyik jellemzője a gyermek el nem engedése.
Korábban azt gondolták, hogy a fiatal lányok szexuális életét nem befolyásolja, hogy milyen a kapcsolatuk az édesapjukkal.
