A helikopterszülők talán nem is sejtik, miért szorong a gyerekük

Néhány évtizeddel ezelőtt még természetesebb része volt a gyerekkornak az önálló közlekedés, a szabadban töltött idő és a felnőtt felügyelete nélküli játék. Sok gyerek egyedül indult iskolába, a barátaival barangolt a környéken, fára mászott, vagy csak sötétedéskor tért haza. E sorok írójának édesapja például annak idején rendszeresen egyedül tette meg a Dunakeszi és Veresegyház közötti utat gyerekként, ami jól érzékelteti, mennyire másképp gondolkodtak korábban a gyerekek önállóságáról. Mára azonban sok családban megváltozott a gyerekneveléshez való viszony: a helikopterszülők mindentől igyekeznek megóvni gyerekeiket, és a veszélyektől való félelmükben gyakran az önállósodás lehetőségét is korlátozzák.

Az Egyesült Államokban a serdülők 21 százaléka számol be szorongásos tünetekről, 17 százaléuk pedig a depresszió tüneteit tapasztalja – a KFF nevű egészségpolitikai szervezet 2024-es tanulmánya szerint. Egy amerikai szociálpszichológus szerint ennek az egyik oka az, hogy a mai gyerekeknek nincs lehetőségük az önálló tapasztalatszerzésre. Bár a fokozott szülői aggodalom a gyerekek biztonságát szolgálhatja, felmerül a kérdés, milyen hatással van a fejlődésükre, ha kevesebb lehetőségük nyílik önálló tapasztalatokat szerezni. Az Egyesült Államokban egyes szakemberek szerint a túlféltés és a szabadság hiánya a serdülők mentálisegészség-krízisének egyik lehetséges tényezője – egyéb ismert okok mellett.

Mitől fél a gyerek, aki nem mer kilépni az életbe? És hogyan tartja vissza a szülő?

Akár akaratlanul is gátjai lehetünk annak, hogy gyerekünk egyszer bátran a saját útjára lépjen. Milyen érzések jöhetnek fel a felnőtté válás időszakában, és hogyan befolyásolják, amit teszünk? És miért olyan erősek ezek az érzések? Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, transzperszonális terapeuta írása.