Betöltés...
Mikor és hogyan alapozódik meg bennünk a szülői létünk? Hogyan tudunk együttműködni szülőpárként, pláne, ha már több gyermek van? Hogyan lehet összeegyeztetni egymással nagyon különböző nevelési elveket? L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és Szörnyi Krisztina, a HVG Extra Pszichológia magazin főszerkesztője többek között e kérdésekre keresik a választ a Mi, együtt podcast-sorozat ötödik adásában.
Sokszor nem a végletesen kiszámíthatatlan autista gyereket nehéz elviselni, hanem a környezet rá adott reakcióit, elutasítását, illetve az intézményrendszer hiányosságait – derül ki Mocsonoky Anna könyvéből, amelyben autista gyermeket nevelő szülők vallanak küzdelmeikről, csalódásaikról és örömeikről.
Vannak családok, ahol több generáción át ugyanazt a hivatást választják, és olyanok is, ahol a gyerek a szülő meg nem valósított karrierálmát futja be. Mi lehet az előnye és a hátránya az ilyen pályaválasztásnak?
Manapság meghosszabbodott az az időszak, amikor a szülők már nem nevelnek gyerekeket, de még egyáltalán nem idősek. Az így kialakuló űr – amit „üres fészek” vagy „árvaház” szindrómának is szoktak nevezni – betöltésére gyakran hibás recepteket találunk, és egyik jellemzője a gyermek el nem engedése.
Amikor felnövünk, elhatározzuk, hogy harmonikusabbá tesszük a párkapcsolatunkat, mint a szüleinké volt. Az ő életmódjuktól azonban csak nehezen tudjuk függetleníteni magunkat, hiszen nyomot hagy a személyiségünkön, tudattalanul befolyásolja a párkapcsolatunkat - állítja állandó párkapcsolati szakértőnk, L. Stipkovits Erika.
