A terhesség elvesztése után sok nőt mardos az önvád, pedig a vetélés gyakran nem más, mint kegyetlen védelmi mechanizmus
Nők milliói gyászolják a meg nem született gyermeküket úgy, hogy közben magukat hibáztatják, és azt hiszik, valamit rosszul csináltak. A kutatások szerint a felismert terhességek jelentős része vetéléssel végződik, a korai terhességvesztések hátterében pedig gyakran olyan kromoszóma-rendellenességek állnak, amelyekre az anya nincs hatással. Miért övezi még mindig hallgatás a vetélést, hogyan válik a gyász láthatatlanná, és mi segíthet feloldani az érintetteket gyakran kínzó bűntudatot?
