A tudomány végre komolyan elkezdte kutatni, mi történik a női testben
A női test évtizedekig kimaradt az orvostudomány fókuszából, és ennek ára ma is jól mérhető.
Amikor a terhességről van szó, szinte mindig a pozitív teszt, az első ultrahang, a növekvő has és végül a megszületett baba jut az emberek eszébe. Ez viszont korántsem fedi le a teljes valóságot, hívja fel a figyelmet Kate Clancy antropológus, az Illinois-i Egyetem professzora. A Pregnancy Interrupted: The Science and Stories of How Pregnancies Really End című új könyvében amellett érvel, hogy a vetélés valójában nem ritka kivétel, hanem a reprodukció természetes és egyben gyakori kimenetele.
A reprodukciós kutatások régóta próbálják feltérképezni a preklinikai terhességvesztések arányát. Ezek azok az esetek, amikor ugyan a petesejt megtermékenyül, de az embrió vagy be sem tud ágyazódni a méhnyálkahártyába, vagy a beágyazódást követően olyan korán elhal, hogy a nő szervezetében a terhességi hormon (hCG) szintje épphogy csak megemelkedik. Az ilyen korai veszteségeket a mindennapokban sokszor észre sem veszik az érintettek. Gyakran mindössze egy-két napos menstruációs késésként vagy a megszokottnál kissé erősebb vérzésként jelentkeznek.
