Másfél éve elmentem egy üzemorvosi vizsgálatra, ahol közölte a doktornő, hogy le kellene adnom tíz kilót, és a húsfogyasztásomból is ideje lenne visszavenni, ha sokáig akarok élni. Akkor még nem tudtam – sőt lefogadom, ő sem sejtette – hogy amikor a mediterrán diétát javasolta, tulajdonképpen felvázolta a templomos lovagok étrendjét, ami egészen kitűnően működik a mai napig, és a hosszú élet egyik titkaként is emlegetik a középkori étkezés kutatói.
A XII–XIII. században az emberek – már ha túlélték a gyerekkort, ami kisebb csodával felért – 25–40 évet éltek átlagban, ha valaki elérte az ötvenet, az már nagyon öregnek számított, a hatvanévesek aggastyánok voltak, afölött pedig már az isteni beavatkozást sejtették, mert annyira ritkán éltek meg ilyen tisztes kort. A korabeli nyugdíjfolyósítóknál viszonylag kis pénzmozgásokról lehetett volna beszámolni (már ha lettek volna ilyen helyek), kivéve a lovagrendek tagjait, ahol kifejezetten gyakori volt, hogy elérték a „nyugdíjkorhatárt”.
1128. január 13-án, a troyes-i zsinaton hagyta jóvá II. Honorius pápa a templomos lovagrend alapítását, a rendet tíz évvel korábban Hugues de Payens szervezte meg a Szentföldön. „Krisztus szegény lovagjai”, akik eredetileg mindössze kilencen voltak, eleinte csak a zarándokok védelmére kötelezték el magukat a tengerpart és Jeruzsálem közötti úton. A pápai engedélynek és a később megkapott privilégiumoknak köszönhetően azonban a rend gyors terjeszkedésbe kezdett, a XIII. század közepére pedig példátlan pénzügyi és politikai hatalmat összpontosított a kezében.
Jacques de Molay beiktatása a templomos lovagrendbe. Francois-Marius Granet festménye.
AFP/Bridgeman Images
A végzetük Szép Fülöp (1285–1314) uralkodása idején érte utol őket: a francia király folyamatosan pénzhiánytól szenvedett, és drasztikus módszerekkel élt, hogy ezt orvosolja. Ahogy Sághy Marianne írja a Rubiconban, Fülöp elkobozta a zsidók birtokait és javait – ezzel megkezdődött az első zsidóüldözés Franciaországban –, megsarcolta a lombard kereskedők és bankárok vagyonát. Ezután kerültek sorra a templomosok. 1307-ben a király rendeletileg letartóztatott minden rendtagot Franciaország területén, aztán koncepciós perekben „bizonyították”, hogy „a lovagok megtagadták Krisztust, leköpték a keresztet, egy Baphomet nevű, fekete macska formájú bálványt imádtak és obszcén rítusokat gyakoroltak”. V. Kelemen pápa 1312-ben a vienne-i zsinaton feloszlatta a rendet. Jacques de Molay nagymesternek és több rendtagnak 1314. március 19-én máglyahalál lett a sorsa.
Állítólag Molay a lángok közül azt kiáltotta, hogy a pápa és a francia király egy éven belül követni fogja őket a halálba. Így is lett.
