Amikor Őze Lajosra gondolok, eszembe jut, ahogy ül Kállai Ferenc mellett A tanúban Virág elvtársként, ő a mindentudó és mindenható, az állami teljhatalom magabiztos megtestesítője, majd ahogy üresedik ki szerepe és a rendszer abszurditása végérvényesen átfordul röhejjé, az állam romját játssza el minden porcikájában hitelesen: az előtte peckes, jólfésült Virág elvtárs megtört, szürke, fakó és remegő hangúvá válik az utolsó jelenetekre. Az 1969-ben forgatott, azóta minden szempontból ikonikus, sokszor idézett filmnek sztárját a fiatalabb generációk kevésbé ismerik más szerepekben, de munkássága tele volt tökéletes megformálásokkal. Őze Lajos mindössze 49 évesen 1984-ben hunyt el tüdőrákban, és hiába gyötörte többfajta betegség éveken át, a színpadról ment meghalni. A visszaemlékezésekben és saját bevallása szerint is olyannyira törekedett a tökéletességre a szakmájában, ami predestinálta magánéleti tragédiáit és talán túl korai halálát is. Megveszekedett szenvedélye volt a dohányzás, életmódja, maximalizmusa a hivatásában nem szolgálta az egészségét.
