Betöltés...
A mellrákról gyakran a szűrés, a gyógyulás és a pozitív történetek nyelvén beszélünk. Flink Lili biológus saját diagnózisa után azonban azt is megtapasztalta, mennyi düh, veszteség, bizonytalanság és tévhit kísérheti a betegséget. BRCA1-mutációval, kemoterápiával és több műtéttel a háta mögött arról beszél, miért veszélyes a csodaszerekbe vetett hit, miért nem szabad a betegeket hibáztatni, és miért nem kötelesség hálásnak lenni a rákért.
„Én imádtam előtte élni, nagyon jó életem volt, és én azt akartam visszakapni” – kezdi a beszélgetést Flink Lili, akinek szavai azért különösen fontosak, mert szembemennek a súlyos betegségekről szóló, gyakran idealizált történetekkel. A közösségi médiában és a személyes beszámolókban sokszor találkozunk olyan emberekkel, akik arról mesélnek, hogy a rák megtanította őket értékelni az életet, megváltoztatta a gondolkodásukat, és új perspektívát adott nekik.
A kutató nem vitatja, hogy valaki valóban megélheti így a saját betegségét.
Azt viszont határozottan elutasítja, hogy ez lenne az egyetlen elfogadható reakció.
A diagnózisa előtt a kutatói pálya következő fontos állomására készült, a PhD-védése előtt állt, tervei voltak a munkájával és a magánéletével. A betegség mindezt felülírta. A kezelések, a műtétek, a testi változások és a bizonytalanság mellett azt is fel kellett dolgoznia, hogy egy számára fontos életszakasz megszakadt.
„Nagyon nagy neheztelés van bennem. Hiányoltam azt a haragot, amellyel egyedül maradtam. Sehol nem olvastam, hogy más is érezhet így. Mindenféle beszámolót láttam arról, ki mit tanult a betegségéből, ki mennyire hálás a ráknak, mert megváltozott az élete. Én viszont a régi életemet akartam visszakapni” – mondja, és úgy véli, a betegeknek nem kell megfelelniük egy előre megírt forgatókönyvnek.
Nem kötelező minden helyzetben erősnek mutatkozniuk, pozitív gondolatokkal felülírniuk a félelmeiket, vagy utólag értelmet találniuk a szenvedésükben. A düh nem a gyógyulás ellensége, és a betegség miatti elkeseredés sem jelent kudarcot.
„Jó rák nem létezik” – fogalmaz. A rózsaszín szalag, a mellrák elleni kampányok és a gyógyulás történetei fontos szerepet játszanak a figyelemfelhívásban, de szerinte nem szabad megfeledkezni arról, milyen súlyos tapasztalatokat takarhat egy-egy diagnózis. A mellrák egyes típusai jól kezelhetők, mások agresszíven viselkedhetnek, és a korszerű terápiák mellett is előfordulhat, hogy a betegség nem reagál megfelelően a kezelésre. Lili mindezt nem könyvekből ismeri.
A rákmegelőzés szempontjából fontos, hogy a nők ismerjék a saját mellüket, legyenek tisztában annak sűrűségével – mondja Tóth Mónika Anna radiológus, klinikai főorvos, emlőspecialista, a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinikája emlődiagnosztikai részlegének vezetője.
Flink Lili biológusként gyulladásos bőrbetegségeket, azon belül pikkelysömört kutatott. Laboratóriumi technikákkal dolgozott, kutatási együttműködésekben vett részt, és jól ismerte a tudományos eredményekhez vezető hosszú, ellenőrzésekkel és vizsgálatokkal teli folyamatot. A sors különös fintora, hogy néhány hónappal a diagnózisa előtt a munkahelyén mellrákkal kapcsolatos kutatásban is közreműködött.
Az okostelefon egyszerre segít kapcsolatban maradni másokkal és képes elvonni a figyelmünket azoktól, akik éppen mellettünk vannak. Kutatások szerint már az is ronthatja egy beszélgetés megélését, ha a telefon látható helyen van, a közösségi média hatása pedig erősen függ attól, hogyan és mennyit használjuk. Hogyan alakíthatunk ki olyan viszonyt a mobilunkkal, amelyben az eszköz szolgál minket, nem pedig fordítva? Szondy Máté klinikai szakpszichológus, családterapeuta írása.
