Betöltés...
A kényszeres döntések valóban kényszeresek tudnak lenni.
Hétköznapi döntéseinket vagy megszokásból, automatizmusok alapján, vagy valamilyen cél eléréséért hozzuk.
A beidegződésből hozott döntések általában enyhe következményekkel járnak: például bár fogyókúrázunk, mégsem tudunk ellenállni egy-egy sütinek. Szélsőséges esetben azonban e döntések kényszeres zavarokhoz vezethetnek, mint amilyenek a szer- vagy viselkedési függőség jelenségei mögött állhatnak.
A Cambridge-i Egyetem Valerie Voon vezette kutatócsoportja 150 kényszerbeteg és falásrohamoktól szenvedő elhízott, illetve metamfetamin-függő páciens, valamint egy egészséges kontrollcsoport esetében vizsgálta a döntési folyamatot.
Először számítógépes feladatokban, amelyekben jutalmazták, ha a résztvevő nem a kényszeres választ adta. Ezt követte a mágnesesrezonancia-vizsgálat.
Kiderült, hogy a vizsgált zavarokkal küzdő mindhárom csoport olyan döntési mintázatokat mutat, amelyek a célirányostól inkább az automatizmusok felé mozdulnak.
Emellett hasonlóságok látszanak az agyszerkezetükben is: kevesebb idegsejtjük található azokon az agyterületeken, amelyek a célok és jutalmak rögzítésében szerepelnek.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
A terapeuta nem mondja meg, mit kellene gondolnunk vagy hogyan kellene élnünk, hanem olyan elfogadó kapcsolatot teremt, amelyben közelebb kerülhetünk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz. Carl Rogers személyközpontú megközelítése több mint hetven év után is a pszichoterápia egyik meghatározó irányzata. Garai Nikoletta pszichológus, egyetemi tanársegéd írása.
