Habár gyakrabban sikoltunk fel nagy, fekete pókok láttán, mint ahányszor jól megtermett, ijesztő kígyókkal találkozunk, csak az utóbbi állatokkal kapcsolatban munkál bennünk evolúciós gyökerű félelem – derült ki Kavai Nobujuki és Koda Hiroki japán kutatók eredményeiből.
A Journal of Comparative Psychology nevű lapban nemrég közölt kísérletben három japán majom segítségével e félelmek eredetét vizsgálták a kutatók.
Az állatoknak képhalmazokból kellett kiválasztaniuk egy meghatározott állattípust, például koalák között megtalálniuk egy kígyót, vagy kígyók között egy koalát.
A kilenc feladványból álló vizsgálatban mind a három majom gyorsabban találta meg a kígyót a koalák között, mint fordítva.
Ugyanakkor kígyók helyett pókokkal végezve a feladatot, nem mutatkozott különbség a majmok reakcióidejében.
Mindez azt jelenti, hogy érzékenyebben reagáltak a kígyókra, mint a kísérletben szereplő többi állatra.
Habár elképzelhető lenne, hogy pókok esetén is evolúciós félelmet érzünk, csupán időben ez később alakult ki, mint a kígyóiszony.
További szakirodalmi bizonyítékok arra utalnak, hogy a pókokkal kapcsolatos reakciónk erősen függ az egyéni jellemzőktől és a környezeti hatásoktól (például az elterelő képektől).
Összességében tehát az a legvalószínűbb, hogy míg a kígyókkal kapcsolatos félelem evolúciós beidegződés a főemlősökben, addig a pókok evolúciós értelemben ártalmatlan lények, velük kapcsolatos félelmünk csupán tanult reakció.
Hasonló cikkeket a legfrissebb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat. Keresse az újságosoknál – online megrendelést és előfizetési akciókat pedig itt találhat.
Az oldalon elhelyezett tartalom a HVG Extra Pszichológia közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
