Betöltés...

A szem máshogy a lélek tükre

Bizonyos tekintetben mindig a túlélésért küzdünk.

  • Pulzus

Ha megijedünk, szemünk tágra nyílik, míg undor hatására épp ellenkezőleg cselekszünk: összeszűkítjük a tekintetünket.

Amerikai kutatók a szemek viselkedése mögötti érzelmi reakciók nyomába eredtek, és közre is adták elméletüket a Psychological Science nevű lapban.

Magyarázatuk szerint a félelem hatására kinyíló tekintet az információkeresést szolgálja: látóterünk és fényérzékenységünk megnő.

Ez evolúciósan segít minket a fenyegető ingerek feltérképezésében a környezetünkben.

Ezzel szemben szűkítjük a tekintetünket, amint undort vált ki belőlünk valami, így kevesebb fény jut a szemünkbe, és a figyelmünket jobban tudjuk fókuszálni a kellemetlenséget okozó forrásra.

Adam Anderson, a Cornell Egyetem kutatásvezetője szerint ezek az eredmények arról árulkodnak, hogy az emberi arc rezdüléseinek eredete a környezet ingereire adott, a túlélést segítő reakciókként értelmezendők, nem pedig társas folyamatok, kommunikációs jelzések eredményeként.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a külső-belső szabadsággal foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.

 

 


Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.