Betöltés...

Több játékosság egyenlő több boldogság

Túl komolyak vagyunk felnőttként.

  • Pulzus

A játékosság nem kőbe vésett tulajdonság, hanem egyszerű gyakorlatokkal fejleszthető. Ráadásul az élettel való elégedettségünk is növekedhet általa – állítják az Applied Psychology: Health and Well-Being című lapban nemrég közzétett vizsgálat készítői.

A németországi Luther Márton Tudományegyetem zászlaja alatt futott kísérletben az alanyoknak egyszerű, a pozitív pszichológia irányelvein alapuló feladatokat kellett végezniük.

Például a nap végén le kellett írniuk három olyan helyzetet, amikor játékosnak érezték magukat aznap, részletezniük kellett az ezzel kapcsolatos élményeiket, vagy szokatlan helyzetben kellett játékosságot fantáziálniuk, amit szintén írásba kellett foglalniuk. A kontrollcsoport pedig a kutatásra nézve irreleváns feladatot végzett.

A hétnapos kísérletben 533 önkéntes vett részt, akiket személyiség-kérdőívek kitöltésére is megkértek a vizsgálati szakaszt megelőző, és azt követő hetekben.

A kutatók várakozásainak megfelelően a feladatok hatására nőtt a tudatos odafigyelés a játékos beállítottságra, ami több pozitív érzést, így összességében az élettel való nagyobb elégedettséget eredményezett a kísérleti személyeknél.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.


Hozzászólások
A HVG Extra Pszichológia negyedévente megjelenő női magazin - tematikus lapszámaiban olyan érdekes és informatív témákkal foglalkozik, amelyek nap mint nap felbukkannak életünkben. A magas színvonalú, szórakoztató magazin igényes tartalmával legalapvetőbb élethelyzeteink nehézségeire kínál megoldási alternatívákat.

A társfüggőség sokszor nem a párkapcsolatban kezdődik, hanem a családi múltban

A társfüggőség sokszor nem ott kezdődik, ahol először látványossá válik: nem az első rossz párkapcsolatban, nem a szakítástól való rettegésben, és nem abban a mondatban, hogy „én csak segíteni akarok”. A háttérben gyakran családi minták, elhallgatott traumák, szorongások és generációkon át ismétlődő kapcsolati forgatókönyvek állnak. Kapitány-Fövény Máté pszichológus írása azt mutatja meg, hogyan válhat az elhagyástól való félelem, az önfeladás és a kontroll nemzedékről nemzedékre öröklődő működésmóddá – és hogyan lehet mégis átírni ezt a történetet.